Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)

Miskolc szellemi élete és kultúrája

vizuális nevelés alsó foktól felső fokig tartó rendszere. Az oktatás területén fordulópontot jelentett az egyetemen a társadalomtudományok megjelenése, a Kunt Ernő által létrehozott Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék megalakulása. Elmondhatjuk, hogy a 20. század második felében valóra vált az a százéves vágy, amelyről 1895-ben Hock János itt, Miskolcon is szónoki hévvel szólt: erősödjön a vidék képzőművészeti élete, legyenek képtárak, művészeti előadások, vándorkiállítások, részeként egy átfogó művészeti reformnak. Az első miskolci képzőművészeti kiállítás óta - amelyet 1899. november 1 1-én nyitottak meg a Megyeháza nagytermében - jó száz év telt el. Az akkor még unikumnak számító eseményt ma már mindennapjaink szerves részeként élik át a városlakók. Miskolc zenei életéről A város művelődésének nagy hagyományú része a zenei élet. Bócz Sándor írja: „A város zenei múltjának mindig az a korszaka volt a legerőteljesebb, amikor a benne működő zenei együttesek, intézmények, szólisták egymásra utaltsága, együttműködése a legzavartalanabb volt." Nincs egyenletes fejlődés a város zenei múltjában. Már az 1535-ből származó adatból tudjuk, hogy az avasi templomban működött egy Ferenc nevű orgonista. A 16. századtól a vásárokon megjelentek a lantosok, síposok, tárogatósok. A felekezeti iskolában diákdalárda működött. A zenei élet „intézményesülése" a 18. század végén következett be, a színjátszás, a színészet megjelenésével. Déryné, a város kedvenc énekes színésznője lett. Az 1840-es években már zongoravirtuózról is tudunk Fáy Antal személyében. A város leghíresebb zenész szülötte Reményi Ede, világhírnevet szerzett, Johannes Brahmsszal Európa-szerte koncertezett. 1891-ben adta utolsó hangversenyét Miskolcon. Az 1870-es évektől ugyancsak jelentős helye volt a város zenei életében a „Miskolci Dalárdaegyletnek". Ezzel indult a kórusművészet kibontakozása. A 20. század első felétől számos nagyhírű hangszeres zenész és operaénekes látogatta a várost. A korszak miskolci operaelőadásai méltán voltak országos hírűek. 1921 és 1923 között 100 operaelőadást tartottak. A korabeli szakmai vélemény szerint Miskolc volt az egyetlen vidéki város, ahol ilyen magas igényű művészi zenei élet folyt, hatott a város sokágú zenekultúrájának kibontakozására.