Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)

Nevezetes miskolciak

becsült alakja, a Szűcs család nestora hunyt el váratlanul, alig pár pillanatnyi szenvedés után. Még vasárnap délelőtt a rokonainál tett látogatást, majd délután a Cassinóban volt, megszokott helyén olvasta újságait, s íme már az esteli órákban ravatalon feküdt a jó öreg úr, kinek egyszerűségénél csak szívjósága, önzetlenségénél csak szelíd lelkülete volt nagyobb. A haláleset híre városszerte általános részvétet keltett, mert hiszen Szűcs Sámuelt, mint közéletünk tevékeny munkását, mint Miskolcz városának és Borsodvármegyének élő biographiáját szerette, becsülte mindenki." Szűcs Sámuel a naplóíró „család" legaktívabb, a történeti események dokumentálásában pedig a legprecízebb tagja volt. Saját életrajzát, élettörténetét is megírta, s a sajtóval ápolt jó kapcsolatára hivatkozva a nekrológot közzétevő lap szerkesztője ezt idézte. Szövegformálása stílust, s korhangulatot is idéz. „Szűcs Sámuel született Miskolczon 1819. április 2-án. Édes atyja volt Szűcs Sámuel ügyvéd s több vármegye táblabírája, édes anyja Paksi Szathmáry Susanna. Tanult a miskolczi ev. ref. főgymnasiumban, az eperjesi ágostai collegiumban, a jogot 1839-ben a kézsmárki ágostai líczeumban végzé Zsarnay Imre tanársága alatt. Még azon évben Pozsonyba ment országgyűlési gyakorlatra keresztatyja, Palóczy László borsodmegyei követ mellé. . ." Hasonló stílusban írt önéletrajzából megtudjuk, hogy 1841-ben letette az ügyvédi vizsgát, s a megye alügyészévé nevezték ki. Erről a munkáról 1843-ban lemondott, s magánügyvédként dolgozott. A szabadságharcban nemzetőrként harcolt, amit 13 kötetes naplójának negyedik és ötödik kötetében rögzített. A szabadságharc bukása után tovább folytatta ügyvédi praxisát, de ennek feltétele volt, hogy 1855-ben az osztrák törvényekből vizsgát tegyen. 1869-ben megyei törvényszéki ülnökké választották. Hivatali munkáját 1881-ig végezte, s akkor visszavonult. Saját jegyzetei szerint „ügyvédi, tisztviselői, közszolgálati állásban azon ideig 42 évet töltött el". Publikációs tevékenységét hivatali munkájától független folytatta. Nyomtatásban megjelent írásainak, tanulmányainak száma meghaladja a félszázat. Ezek jelentős része a Borsod-Miskolczi Értesítőben és a Borsodmegyei Lapokban látott napvilágot. Halálához közeledve, visszatért a szabadságharc korabeli emlékeihez, s azokat a Borsodmiskolczi Közlönyben publikálta. Horváth Lajos (1824-1911) A jogtudós és politikus a Miskolc melletti Alsózsolcán született. A városban vezetett ügyvédi irodát, majd 1848-ban Szemere Bertalan belügyminisztériumában dolgozott. Először 1865-ben képviselte Miskolcot az or-