A miskolci ortodox templom és sírkertje (Miskolc, 2001)

Lelkészek és tisztségviselők az ortodox egyházközösségben a XVIII. század elejétől a XX. század közepéig (Dobrossy István)

éppen Nagybecskeserböl betelepült család.) Mindezt szükséges volt megegyeznünk, mert a XX. században szintén van egy 40 évi szolgálatot ellátó Popovics nevű lelkész, aki azonban nincsen családi kapcsolatban sem az 1783-1864 között élt Popovits Györggyel, sem más, korábban felsorolt Popovics nevű családdal. Popovits Györgyöt Margó Emilián temette, aki az öt követő lelkész is volt 1862-től. Ezt a tisztet 1880-ig látta el, betegsége miatt mondott le, s 1881-ben meg is halt. Mindössze 55 éves volt, de feleségét (Frey Vilma lelkésznő volt) már 1869-ben, 47 éves korában eltemetted Margó feleségét Jankovits Miklós, egri lelkész és szentszéki ülnök temette a templom északi oldalán lévő családi sírboltba. Ugyanide temetkezett férje is, de neje neve nincsen feltüntetve a sírjelen. A halotti anyakönyv bejegyzése szerint három lelkész búcsúztatta. A korabeli sajtó úgy búcsúzott tőle, mint a városi társadalom és közélet kiemelkedő egyéniségétől, aki a kórházak és a gyógyítás ügyének is szentelte életét.

6 Szendrei János várostörténeti monográfiájában írja, hogy Margó Emilián koporsója mellett - saját kívánságára - búcsúbeszédet mondott Kun Bertalan református püspök is.

7 Margó Emilián halála után Trifunovits János helyettes plébános, majd Theodorovics Gervász segédlelkész végezte a szertartásokat, majd egy év elteltével, 1882-ben Zankovics Emil - korábban zombori lelkész - került Miskolcra. Mindössze két évig volt a lélekszámában erősen fogyatkozó közösség élén, 1884-ben a melencei egyházközösséghez távozott.

8 1885-1890 között az anyakönyvi bejegyzéseket Magyarevics Prokop lelkész végezte, de hovakerüléséről, ezt követően életéről, munkájáról nem rendelkezünk ismeretekkel. A századfordulót megelőző, s azt követő évtizedben, pontosan 1891-1914 között Motiu Aurél lett a közösség esperes-lelkésze. Eletéről, tevékenységéről a Miskolczi Napló nekrológja nyújt adatokat. Motiu Aurél 1863-ban született Borosjenőn. 1890-ben - Margó Emilián lelkészsége után - került Miskolcra, mint esperes-lelkész. „Egész élete maga volt a csendes visszavonultság. ...Egész csendes életét egyháza javára szentelte" - írta róla méltatója. Amikor meghalt az ortodox és a luteránus templom tornyára is kitették a gyász-zászlót, s a család román és magyar nyelvű gyászjelentést tett közzé. A templomból a tetemvári ortodox temetőbe temették, de ennek több, mint nyolc 5 MOGY. Ortodox Anyakönyv, II. k. 31. és 92. sz. bejegyzések fl Borsodmegyei Lapok, 1881. augusztus 15. 1 Szendrei J. 1911. IV. k. 402. p. 8 Szendrei J., 1911. IV. k. 402. p.