A miskolci ortodox templom és sírkertje (Miskolc, 2001)
A miskolci templom építéstörténete. A templom, mint a hitélet központja (Dobrossy István)
rangállvány azonban korosabb, így az a látogatók számára nem közelíthető meg. 52 (Csupán érdekességként jegyezzük meg, hogy az 1851. évi újraöntésnek nem az 1843. évi tűzvész volt az oka. A tűzvész kapcsán ugyanis azt írja Szendrei János, hogy „megmaradt a tűzvész mentében a görögök palakővel fedett egyháza és rézkúpú tornya." 51 „Devotio és decoratio" Az 1785-1806 között épült templom belső terének kialakítása és díszítése, a mai kép, látvány megteremtése közel egy évtized számos mesterének egyedi, vagy összehangolt munkáját kívánta meg. A templom belső terében szemlélhető képek, ikonok számos műhely termékei, sokféle úton kerültek Miskolcra. Ugyanez vonatkozik a különböző műtárgyakra, ruhákra is. Amikor hozzákezdtek a 18. század végén a templombelső „megformálásához" Szendrei János hivatkozásában olvashatjuk, hogy „a görög templomban dolgozó muszkaországi piktor, Theodosius Janinka házi bútorainak licitatiojáról az e végre kiküldött tanácsnokok, Botsi Mátyás és Góts Mátyás jelentést tettek. Lévainé asszony a piktor ellen félévi hátralékos lakbérért követelést emelt. A tanács egyezségre utasítja őket, - ami ha nem sikerülne - a licitacióból letett pénzből rendeli Lévainét kielégíteni, a többi pedig a piktornak adandó ki." A görög templomban a jeles „muszkaországi piktor" pedig a feljegyzések szerint 1795-ben dolgozott. 34 Mivel a templom műtárgyainak, műkincseinek külön egyedi élete, története van, itt csupán „leltárszerűen" vesszük számban, hogy a templom befejezését követően hogyan gazdagodott liturgikus tárgyakban és ajándékokban, kellékekben a 19. század közepéig. A templomtér látványának bemutatása előtt ejtsünk szót a templomról, mint istentiszteleti helyről. A mai ortodox templom belseje számos történelmi hatás által alakítva - három részre, alaprajzi egységre különül el. Ez az előcsarnok, a főbejáratot követő, s lezárt, a templomi elrendeződés legkisebb egysége; a templomhajó, mint középső, legnagyobb egységes tér; valamint az oltártér az oltárasztallal és felsőhellyel. A templom téglalap alakú - a korábbi, s meg nem valósult tervek is téglalap alakúak voltak -, s kelet-nyugati tájolású, amelyben a főbejárat a nyugati, míg az oltár a keleti szárnyon van. A templom mennyezetét, belső falait szekkók, falra függesztett képek 52 Dobrossy I. 1995. 259-260. pp. és FRH. 1940. aug. 11. 53 Szendrei A., 1911. IV. k. 37-38. pp. 54 Szendrei J., 1911. IV. k. 400. p.