A miskolci ortodox templom és sírkertje (Miskolc, 2001)
Ortodox temetők Miskolcon. A templom körüli temetőkert (Dobrossy István)
részén jelölték ki helyét, nevezetesen Pattakosz, vagy Pataki György szomszédságában. Afanalosz vagy Athanalosz Georgiosz maradványai Popovics Konstantin 195l-es fordítása szerint 1801-ben kerültek e helyre, s az érintett 75 éves volt. A most készült fénykép és rajz szerint az évszám lehet 1804, vagy akár 1800 is, de semmi esetre sem lehet 1801. A név még közelítőleg sem azonosítható az anyakönyvi bejegyzésekkel sem. Érdekessé teszi a helyzetet az is, hogy ilyen családnév soha, egyetlen XVIII. századi összeírás során nem jelenik meg, s nem azonosítható a miskolci kompánia egyetlen névsorában sem. (Túl erőltetett lenne az Athanalosz családnév Antalra történő „magyarosítása". Antal György görög kereskedő nevével egy magyar nyelvű öszszeírásban ugyanis 1741-ben találkozunk, de ez olyan korai említés, amely szerint a név viselője ekkor még gyermek volt.) A síremlék tehát létezik, de a név a halotti anyakönyvben nem fordul elő. Egy - a Dadányi család tagjainak készült - kovácsolt vas sírkerítés mögött, a templom falához simulva áll Pátos, vagy Pataki György síremléke. Egerhez és Miskolchoz egyaránt kötődött, hiszen első felesége ott halt meg. másodszor viszont Miskolcon nősült. Pátos vagy Pataki György 1760-tól szerepelt az országos és miskolci összeírásokban, utoljára 1801-1802-ben jegyezték fel nevét. Az egyház anyakönyvei szerint 1804-ben hunyt el, s mint a kompánia hosszú időn keresztüli elöljáróját, a templomkertben temették el. 1729-ben született, a macedóniai Hippischia településről származott. Azt vallotta az 1770. évi összeíráskor, hogy 17 éves korában Buja Györggyel, aki már akkor kereskedő volt Miskolcon, jött el szülőföldjéről. Péterváradon másfél évet töltött, majd - kevesek között is példaként - Komáromba, azután Pozsonyba ment tanulni. 1751-ben jött Miskolcra, s azóta úgy él, hogy anyját és két nővérét az oszmán birodalomból kihozatta, s Budán telepítette le őket. A hűségesküt akkor még nem tette le, de a végleges letelepedés mellett döntött. Az osztrák és morva tartományokat járta, Pest és Debrecen vásárain török portékákkal és miskolci, hegyaljai borral egyaránt kereskedett. Özvegyemberként telepedett le, később megnősült, de nem volt utódjuk. Felesége - aki a kereskedő üzletházat vezette - 27 évvel élte túl férjét, 1829-ben halt meg, s szintén a templomkertben temették el. Mindkettőjük festményét őrzi az ortodox egyház. A festmény valóban olyan volt, mint az 1770-ben készült személyleírás: „közönséges termetű, testes, nyaka arányos, arca vereses-fehéres, homloka meglehetősen 78 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 3. Nr. 2. 410. p. 79 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 3. Nr. 2. 447. p.