A miskolci ortodox templom és sírkertje (Miskolc, 2001)
Az ortodox egyház a XX. század második felében (Boleszka László Pál)
vett egyházi javak pótlására megállapított 600 forint körüli állami lelkészfizetésre (kongruára). Az államosítást követő éveket a csendes pasztoráció, alkalmi hitoktatások, családlátogatások jellemezték. A megszilárduló egyházi joghatósággal együtt szigorodott az egyházi élet belső rendje, az ortodox szokásokhoz, kifejezésekhez való ragaszkodás, melyet elősegítettek a megjelenő magyar nyelvű liturgikus könyvek. Meg kell említeni, hogy a legnehezebb években az üldözött és kisemmizett templomalapító Dadányi család a parókián talált és kapott menedéket. Popovics parochus elévülhetetlen érdeme, hogy hallatlan kitartással ostromolta az állami hatóságokat: az Egyházügyi Hivatalt, a Művelődési és Közoktatásügyi Minisztériumot, az Országos Műemlékvédelmi Hivatalt, a városi hatóságokat, a nagy értékű műemléktemplom rendbehozatalának, tatarozásának és védelmének kérésével. Ugyancsak gondja volt arra, hogy a templom környezete idegenforgalmi szempontból is elfogadható legyen. Sikerült elérnie, hogy 1954-ben jelentősebb állami támogatással megnyugtató módon megszüntessék a templom háborús sérüléseit. 1958-ban újabb ígéretet kapott a templom külső renoválását illetően, a következő években kiderült azonban, hogy nincs anyagi fedezet komolyabb elképzelések megvalósítására. 1959-ben az egyházközség saját költségén letisztíttatta az ikonosztázion alsó képsorait a rárakódott szennyeződéstől. 1963-ban újra reménykedni lehetett a templom tatarozását illetően. Felszólították az egyházközséget egy tervdokumentáció elkészíttetésére, de ez alkalommal is csak kisebb javításokat végeztek 1965-ben. Még ebben az évben a volt parókia épületét is tataroztatta az ingatlankezelő vállalat. A közös tulajdoni hányadnak megfelelő költségeket az egyházközség nem tudta kifizetni, évekig húzódó vita után 1970-ben méltányossági okból eltekintettek a költségek megfizetésétől. Miskolc 1965-ben ünnepelte várossá nyilvánításának 600 éves évfordulóját. Ebből az alkalomból a városi tanács jóvoltából a templom díszkivilágítást kapott, és a templomba is a város költségén bevezették a villanyt, hogy templomot megtekintők elé táruló látvány még gyönyörködtetőbb legyen. A villanyszerelési munkálatok 1966-ban fejeződtek be. A város ünnepi rendezvényeihez kapcsolódva Popovics parochus a templom előterében rendezett kiállításon mutatta be az egyházközség megmaradt műkincseit. A kiállításnak a vártnál nagyobb és kedvezőbb visszhangja lett, és ekkor vetődött fel egy majdan lehetséges állandó kiállításnak vagy múzeumnak halvány elképzelése.