A miskolci ortodox templom és sírkertje (Miskolc, 2001)

A szerkesztő előszava (Dobrossy István)

A SZERKESZTŐ ELŐSZAVA 1976-ban, tehát negyedszázada annak, amikor a Herman Ottó Múzeum egyik fiatal munkatársaként részese lehettem a „Görög kereskedők Miskolcon " című kiállítás elkészítésének. A kiállításhoz tudományos emlékülés is kapcsolódott, amelynek negyedszázat meghaladó résztvevője és előadója azt sugallta, hogy a magyarországi görög diaszpóra történetével ennyien foglalkoznak. A kutatások gazdaság- és társadalomtörténeti, egyháztörténeti és egyházművészeti, valamint nyelvészeti jellegűek voltak. A szakmai munkálatok átfogták a Kárpát-medencét, Brassótól Bécsig érintették azokat a településeket, amelyekben jelentős számú népesség, görög kolónia alakult ki. Az akkor tervezett program megvalósítására - amely a Kárpát-medencei görög szórvány történetének megírását célozta - nem került sor, jóllehet nagyszámú tanulmány jelent meg különféle magyar kiadványokban, s Szófia, Thesszaloniki és Amszterdam is helyet adott nemzetközi konferenciáknak. Ez is mutatja, hogy aXVIII. századi „balkáni kiáramlás" - főleg Moszhopolisz 1754. évi, második lerombolását követően - olyan csoportokat kényszerített e térségből elvándorlásra, amelyek nemcsak a nyugat- és kelet-európai, hanem az Észak- és Dél-Európa közötti áru és információ (kulturális javak) cseréjében meghatározó szerepet töltöttek be. A kisebb-nagyobb létszámú közösségek 1774 utantól számos mezővárosban véglegesen megtelepedtek, s kereskedésük hasznából templomokat, iskolákat és ispotályokat építettek, lakóházaik pedig átalakították a századvég és a XIX. századi városképet. A kereskedőtársaságok anyaga különböző mennyiségben és minőségben maradt meg, s került - jó esetben - a helyi városi, vagy megyei levéltárakba. Miskolc azon kevés kivétel közé tartozik, ahol mindhárom „intézmény" iratai, sőt családi kéziratok és könyvtártöredékek megmaradtak. Tárolóhelyük a templom volt, őrzői pedig a mindenkori parochusok. Az 1976. évi kiállítást megelőzően nagymennyiségű és felbecsülhetetlen értékű anyag - Miskolci Orthodox Gyűjtemény néven - rendezésre és feldolgozásra átkerült a Herman Ottó Múzeumba. Néhány szerzőnek számos tanulmányára, nemzetközi kapcsolatokon keresztiili fordításokra, értelmezésekre, feldolgozásokra volt szükség ahhoz, hogy - elsősorban a miskolci forrásanyagra építve - kialakulhasson