Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)

HARMADIK RÉSZ AZ ŐSKŐKOR ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON

29. ábra. A Szeleta-Kultúra emlékei Miskolc belvárosából, a Mindszent-tér melletti egykori Molotov utcából A másik tanulság a Megay-féle volt Molotov-utcai leletegyüttes sajátos, több régészeti kultúra jegyeit egyesítő jellege. A szeletai típusok mellett aurignaci és gravetti elemek is szép számban találhatók. Mindez arra utal, hogy a szeletaiak feltételezhetően valamiféle „szimbiózisban" éltek mindkét kultúra népével. Erre utal a pavlovien típusú vállas hegy előfordulása a Szeletában (XI. tábla 4.). Ilyen vállas hegyeket a Cserehát egyik figyelemre méltóan gazdag gravettien lelőhelyén, Hidasnémeti Borház-dűlőn tárt fel először Simán Katalin 1983-85-ben.

149 Pavlovien jellegű gravetti leletanyagot sikerült a Szeleta-barlangtól nem nagy távolságban, Sajószentpéter Margit-kapu-dűlőben is kimutatni.

150 Az Aurignaci-kultúra Az Aurignaci-kultúrának két változata is élt a Bükk hegységben. Ezek közül az lstállós-kői-barlang Aurignaci I 11. kultúrája már Vértes László egykor nagy népszerűségre szert tett ismeretterjesztő könyve, a Medve-emberek krónikája révén is eléggé közismertté vált. Míg a Szeleta-kultúra népe a Bükk keleti felét tartotta megszállva, az aurignacienek ismereteink szerint a Bükk nyugati oldalán éltek, illetve telepedtek meg - 44 ezer évtől kezdődően hozzávetőleg 20 ezer éven át (!) Itteni két telephelyük az Istállós-kői- és a Peskő-barlang volt. A kultúra népe főleg barlangi medvére vadászott, éppúgy mint a szomszédos szeletaiak. Simán K. 1987., 2-4.p. Ringer Á. - Holló Zs. 2001., megjelenés alatt.