Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)

HARMADIK RÉSZ AZ ŐSKŐKOR ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON

E gondolatunknak legszembetűnőbb bizonyítéka a fejlődési sor két végpontján álló Bábonyi- és Fejlett-Szeleta-kultúra között kimutatható nagyfokú hasonlóság, ami egyértelműen bizonyítja a származási kapcsolatot. Ennek argumentumai a nyersanyag felhasználásban, a technológiában és az eszköztípusok terén egyaránt szembetünőek. A Szeleta-kultúra 1999-ben megkezdődött modern újraértékelése már napjainkig is számos egészen újszerű eredményt hozott. Ez a leletanyag a Szeleta Kadic 1915-ben, a barlangról készített monográfiában publikált rétegtani beosztás szerint a felső 4-6. rétegből került elő. Ennek l4

C mintákkal történt korhatározása 22 ezer és 32 ezer év körül van. Az előbbi egészen új radiometrikus koradat, amely a 6. réteg tetejére vonatkozik, és az alpi Würm eljegesedés hidegmaximuma környékére esik. Ekkor nyomult legdélebbre a jégtakaró a skandináviai eljegesedési centrumból a Német-Lengyel-síkvidékere. A 32 ezer év körüli adatot még Vértes László egyik 1966-os mintájából határozták meg. A minta a Korai-Szeleta-kultúra világosbarna 3. rétege és a 4. sötétszürke fejlett-szeletai réteg határáról származott. A Fejlett-Szeletaira kapott 14

C dátumok szerint e kultúra vagy fejlődési fázis Európa legelterjedtebb fiatal paleolit műveltségével, a Gravettivel egykorú. Ez ad magyarázatot a Szeleta-barlang 4-6. rétegében, a tipikus - középső-paleolit eredetű - szeletai elemek, a levéleszközök (X. tábla 1-6.) mellett a gravettien típusok - pavlovien jellegű vállas hegy és pengehegy, tompított hátú pengékjellegzetes gravetti hegy és ún. molodova típusú kés (egy ukrajnai lelőhelyről elnevezett eszközfajta) - jelenlétére (XI. tábla. 1-6.). A fiatal szeletai - olykor szinte lehelet vékonyságú - levéleszközök különösen esztétikus, szemet gyönyörködtető kőszerszámok. Közöttük - mint korábban erről már szó esett - megtalálhatók a bábonyi kések (X. tábla 3.) és különleges nyelezett tőr is (X. tábla 2.). Ez utóbbi analógiái, hasonmásai Dél-Lengyelországból és a még távolibb ukrajnai lelőhelyekről is előkerültek, jól mutatva a Fejlett-Szeleta-kultúra óriási területeket átívelő kapcsolatait. A Bábonyi-Szelctai fejlődési sorozat végére esik a Szeleta-barlangtól nem messzire, a Hámori-szorosban nyíló Puskaporos-kőfülke Solutréen jellegű Szeletai ipara (XII. tábla 1-9.). A francia Solutréen legidősebb fokozata és a bükki levéleszközös lelőhely emlékei közötti hasonlóságról a szakkutatás egyik legnagyobb tekintélye, a francia Henri Breuil 1923-ban tett utazása során személyesen győződhetett meg. Mindmáig eldöntetlen viszont az a lehetőség, amelyet Hillebrand Jenő vetett fel, nevezetesen, hogy a francia késői-paleolit Solutréen kultúra kialakulásában a Bükki-Szeletai szerepet játszhatott volna. Az kétségtelen, hogy a kőfülke leletanyagában található sajátosan, finoman megmunkált levéleszközöknek több andalógiája fedezhető fel a francia Solutréenben. A párizsi Institut du Paleontolológie Humaine, vagyis az ember eredetével foglalkozó intézet kis múzeumának egyik tárlójában a Puskaporosi-kőfülke leleteinek másolatai szerepelnek, azzal a felirattal, hogy ezek a Solutréen előzményei. Mindmáig eldöntetlen tehát a kérdés a két műveltség rokonságát illetően... A nyugat-európai Solutréennel való kérdéses kapcsolat mellett érdekes összefüggés állhat fenn a Fejlett-Szeletai és a Kelet-európai-síkvidék egyik jellegzetes gravettien műveltsége, a Szungír-Sztrelecki között. Ebben a kelet-európai iparban gyakori a levéleszközök konkáv báziskidolgozása, az hogy az eszközök alját a nyelezéshez homorúra leretusálták. Ehhez társulhat egy - egy vagy több -, a csúcs felé irányított leválasztással kialakított kanelura. Ez utóbbi is e lándzsahegytípusok nyélbe erősítését szolgálta és különösen jellegzetes ez az észak-amerikai indián kultúrákban. Meglepő módon ilyen távoli kapcsolatok nyomaira bukkanunk néhány szeletai kőszerszámon, így például a 28. ábrán jobb oldalt alul található darabon is.