Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)

HARMADIK RÉSZ AZ ŐSKŐKOR ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON

A Moustérien /.-re jellemző a vörös porfïr nyersanyag dominanciája, az eszközkészítési technika egészen specifikus levalloid jellegű, s az eszközkészletben előfordulnak moustérien hegyek és fogazott eszközök (IX. tábla 1-5.). A Moustérien II. uralkodó nyersanyaga a Miskolc-Avas-Tüzköves egyik hidrokvarcit változata, ebből szabálytalan magköveket alakítottak ki, amelyeken váltakozva képeztek ki leütési felszínt. Az egészen kis méretű magkőmaradványokat a végén eszközzé alakították át. Az eszközök között különféle kaparok és fogazott eszközök mellett felső-paleolit jellegű vakarok, vésők és fúrók is előfordulnak.

143 FELSŐ-PALEOLITIKUM Ringer Árpád Múltunk mélységes mélyeitől beláthatatlan hosszú út vezetett az emberré válás utolsó fejezetéig, a felső-paleolitikumig. Az emberi nem által addig lakott szárazföldek területe kiteljesedett: a Homo sapiens sapiens a Föld egészét meghódította. Két-három évtízezreddel ezelőtt a Csendes-óceáni-szigetvilág apró lakható földdarabjain is megvetette lábát - rejtélyes körülmények között -, ismeretlen tengeri közlekedési eszközök segítségével. Hihetetlen sebességgel - talán valóban csak Beringián átkelve -, mérföldes léptekkel vonult végig a hármas amerikai kontinensen. A Sziklás-hegységben még meg sem telepedett, s máris a Tüzföldön termett. Legrégibb leletei itt is - ott is Kr. e. 10 ezer év körüliek. Európa felső-őskőkora 35 ezer éve vette kezdetét és 25 ezer év múlva ért véget, az utolsó eljegesedéssel együtt. Időtartama pontosan ötszöröse az „írott" történelemnek. Az alpi würmi jégkorszak éppen a fiatalabb paleolitikum idején volt a leghidegebb. ÉszakEurópából egészen mélyen nyomult be a Német-Lengyel-síkvidékre a vastag, 2-3 km-t is elérő jégtakaró. E jégtömeg fölött magas nyomású terület alakult ki és állandósult. A jégmező felől ezért folyamatos szél fújt, magával ragadva a kifagyással képződött óriási mennyiségű port, hogy szélárnyékos lejtőkön, alacsony felszíneken lerakja azt. A löszön dús sztyepp díszlett. Rajta pedig impozáns mennyiségben szaporodtak el a nagy testű és nagy csordákban élő mamut, gyapjas orrszarvú, a rénszarvas, a vádló, a bölény, az őstulok. A hegyvidékek tajga-szerü erdőkkel borított vonulatain barlangi medvék, szarvasfélék, kőszáli kecskék és zergék tanyáztak. Mindez valóságos terített asztalt jelentett a felső-paleolitikum vadászainak, akik sziklaereszekben, barlangokban és szabad ég alatti tanyahelyeken éltek. Ijjal-nyíllal és hajítódárdával vadásztak. Már tartottak kutyát is. Sőt egyes nézetek szerint az őskőkor végére néhány állatot, köztük a vadlovat is háziasítani kezdték. A felső-őskőkor népcsoportjai különösen kedvelték a védett, kellemes éghajlatú Kárpát- vagy Közép-Duna-medencét, s azon belül a mai Északkelet-Magyarország területét is.

144 A korszak embere egészen újszerű technikai vívmányai között tarthatjuk számon a csiszolási technika ismeretét. E technológiával készítettek rugalmas, kőnél kevésbé törékeny csont hegyeiket, amelyekkel nyilaikat, s lándzsáikat szerelték fel. Csiszolt csonttűk segítségével finom bőrruhákat varrtak, de ismerték a szövés tudományát is. Kőeszközeik készítése az ún. pengetechnikára épült. Ezekből 92 eszköztípust készítettek. Ringer Á. - Mester Zs. sajtó alatt. West, D. 1997. 01