Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)

HARMADIK RÉSZ AZ ŐSKŐKOR ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON

23. ábra. Kvarcit kavicsból megmunkált alsó-őskőkori kőeszközök a Vadna temetődombi lelőhelyről KÖZÉPSŐ-PALEOLITIKUM Ringer Árpád A hagyományos, mindmáig leginkább indokolt és elfogadott nézet szerint a középső-őskőkor az őstörténet 130 és 35 ezer évvel ezelőtti szakaszát jelenti. Technikatörténetileg az jellemző rá, hogy a kőeszközkészítésben az alsó-paleolit szakócahagyomány mindegyre háttérbe szorult, és a szerszámokat elsősorban sajátosan előkészített magkövekről leválasztott szilánkokból munkálták meg. A kőeszköztípusok száma megnőtt. Az alsó- őskőkor kéttucatnyi kőszerszám-fajtájával szemben a középső-paleolitikumban már 63 típust szokás megkülönböztetni. Ez a nagyszámú mindennapi munkaeszköz nemcsak a munkavégzés sokoldalúságára - amelyre a fa-, csont- és bőrnyersanyag mind szélesebb körű hasznosítása voltjellemző-, hanem arra is utal, hogy egyre összetettebbé vált a nemek közötti munkamegosztás. A pattintott kőeszközöket készítő és használó természeti népeknél - ilyenek voltak az ausztráliai bennszülöttek, az észak- amerikai eszkimók és indiánok egy része - az antropológusok sok-sok megfigyelést végeztek arra vonatkozóan, hogy milyen kőeszközöket használtak a férfiak, és milyeneket a nők. A paleolitikumban sokszor szinte megszólalásig hasonló kőeszköztípusokat találunk. Ezek használata a mikroszkópos kopásnyom-vizsgálatok szerint is messzemenő egyezést