Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)

MÁSODIK RÉSZ EMBERELŐDÖK ÉS KÖRNYEZETÜK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON

A jégkorszakokban főleg a nagytestű patás és ragadozó emlősök térnyerése jellemző (gyapjas orrszarvú, mamut, tarándszarvas; óriás szarvas, barlangi medve, barlangi hiéna, barlangi oroszlán, kardfogú tigris), ezeket a jégkorszakközökben és a legutóbbi jégkorszak végén a jávor- és gímszarvas, az európai bölény, az őstulok, az európai vádló (tarpán), a vaddisznó, a barna medve, a farkas és a hiúz kezdte „kiszorítani". Az említettek közül főként a patások és a medvék játszottak szerepet - mint vadászzsákmány emberelődeink élelmezésében, ruházkodásában és szerszámkészítésében. Az uhu (Bubo bubo) (Bükk, Tokaji-hegység), az uráli bagoly (Strix uralensis) (Tokaji-hegység), a császármadár (Tetrastes bonasia) (Tokaji-hegység) és a fenyőszajkó (Nucifraga caryocatactes) (Tokaji-hegység), valamint a keresztes vipera (Vipera berus) (Tokaji-hegység) szintén a magas hegységek közelségét jelzi. ŐSKÖRNYEZET A MIOCÉNTŐL A KÖZÉPSŐ-PLEISZTOCÉN VÉGÉIG Kordos László A Kárpát-medence, mint sajátos közép-európai, nagykiterjedésű földtani-földrajzi szerkezet és forma a középső-miocénben, 15-18 millió évvel ezelőtt alakult ki. A földtörténet korábbi szakaszaiban a Kárpát-medence mélyszerkezetét adó lemezdarabok (terrének) egymástól távol, mai helyzetüknél rendszerint alacsonyabb földrajzi szélességeken helyezkedtek el

20

. A Kárpát-medence felső-miocén, pliocén, valamint alsó- és középső-pleisztocén (11 millió évvel ezelőttől 130 ezer évvel ezelőttig) klíma- és környezetfejlődését globális és regionális tényezők összhatása alakította ki, amelyek közül a legfontosabbak a következők voltak. Lemeztektonikai hatásokra az Antarktisz, mint állandó mozgásban-sodródásban lévő kontinens, 30-35 millió évvel ezelőtt már olyan tartósan a Déli Sarkon, poláris környezetében tartózkodott, hogy területét egyre gyarapodó mértékben beborította a jégtakaró. Ezzel kezdetét vette a napjainkig tartó földi jégkor."

1

. - Az afrikai kontinens északra tolódásával a miocénben változó borítottságú melléktenger alakult ki az ösi Földközi-tenger (Tethys) mellett, a Paratethys. A miocén elejére (20-22 millió évvel ezelőtt) az Alpok felgyürődésével bezárult a NyugatiParatethys. A Kárpátok kiemelkedésével és a közbezárt medenceterületek lesüllyedésével 15-18 millió évvel ezelőtt létrejött a Kárpát-medence, amit kitöltött a KözépsőParatethys tengere. A Dinaridák jelentős kiemelkedésével 11-12 millió évvel ezelőtt a dunai Vaskapu környezetében szeparálódott a kárpát-medencei Középső-Paratethys a keleti irányba messze elhúzódó melléktengertől. Az ily módon létrejött Pannon-tó vize kiédesedett, ÉNy-ról DK-i irányba haladva visszahúzódott, majd 4-5 millió évvel ezelőttre megszűnt . - A globális lehűlés hatására 7-8 millió évvel ezelőtt a korábban magas földrajzi szélességekig kiterjedő meleg, csapadékos klíma alatt tenyésző erdők visszaszorultak a trópusi területekre, helyüket nyílt vegetációval borított, változatos és szélőséges klímájú övezetek foglalták el

23

. 20 Hámor, G 1978., 109. p.; Haas, J. - Hámor, G 1998., 45-54. p. 21 Williams, M. et al. 1998. "Rögl, F. 1998., 279-310. p. 23 Behrensmayer, A.K. et al. 1992.