Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)

HARMADIK RÉSZ AZ ŐSKŐKOR ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON

csontra akadt (20.ábra)

161

. A leletanyagot együttesen mindmáig nem dolgozták fel. Thoma Andor - a Leuveni Egyetem ma már nyugdíjazott professzora - írta meg az embermaradvány antropológiai értékelését. Megállapította, hogy egy felnőtt nő koponyatöredékéről van szó. Érdekessége, hogy az ún. öreglyuk környékén, ahol az agykoponya ízesül a gericoszloppal, szándékosan kibővítették a koponyaalap nyílását. Nagyon valószínű, hogy ezt az agyvelő könnyebb eltávolítása érdekében tették. A nyakszirtpikkelyen jól tanulmányozhatók e müvelet során keletkezett - valószínűleg éles kovatárgyaktól származó - bevágások és karcolások. Thoma arra is felfigyelt, hogy az agylenyomat mintázata szerint a nő balkezes lehetett.

162 Ezek után valóságos detektívmunka a leletek és előkerülési körülményeik értelmezése! A beszakadt mennyezetű kis rombarlang megtelepedésre teljesen alkalmatlan. Ideiglenesen is aligha tartózkodhatott benne két-három személynél több, akik pusztán nyomaik tanúsága szerint -egyetlen alkalommal használták az üreget. A koponyacsont körül talált, használattól csorbult kisebb-nagyobb szilánkok tűzkő nyersanyaga és technikai sajátosságaik elárulják, hogy a látogatók az Aurignaci-kultúra emberei voltak. A szilvásváradi Istállós-kői-barlangból ismert aurignaci leletanyagra jellemző az, hogy meglepően nagy arányban fordul elő benne a mai Lengyelország területéről származó tűzkő. A Miskolc-Tapolcai-sziklaüreg tűzkőből készült paleolitjainak technológiája szintén az istállós-kői aurignacienekre utal. A csekély számú kovakollekcióban az aurignacientől szembetűnően eltérő darabok is akadnak. Egy kés, egy magkő és egy kaparóeszköz tartozik így össze. A kés nyersanyaga üveges kvarcporfír, a szeletaiak megszokott kőzete. A kidolgozás is ugyanerre a kultúrára utal. A magkő szintén jellegzetes szeletien darab. A kovakőzet, amiből ez készült, az Avasról származó hidrokvarcit változat, méghozzá az a típus, ami az 1928-1935-ben Hillebrand Jenő által feltárt avas-tetői kovabányákból, és Megay Géza 1959-es, volt Molotov utcai - ma Mindszent tér - ásatásából ismert. A harmadik nem aurignaci paleolitot szintén avasi kovaféléből dolgozták ki. Mind a három említett leletet a Szeleta-kultúrához tudjuk sorolni (30. ábra alsó darabjai). A fentiek alapján gyanítható, hogy a karsztüregben egy rituális kannibalizmus emlékei maradtak ránk. A Bükk nyugati oldaláról - talán eleve ilyen céllal érkezett - kis csoport áldozata lett egy szeletai nő. Az ő magával hordott felszereléséhez tartozhatott a három említett megmunkált paleolit. Nyilvánvalóan a rítus fontos részét képezhette a kultikus agyevés. Ehhez az aurignaciak a magukkal hozott tűzkőgumókból puszta szilánkokat gyártottak. Ezekkel tágították ki az áldozat koponyáját.(30. ábra fent). A szilánkok használat közben csorbultak ki. Ilyen kopásnyomok figyelhetők meg az éleiken. Amint a megelőző „nyomozásra" alkalmat adó kultikus lelet a nyugat-bükki Istállóskői-barlanghoz vezetett el, ugyanúgy egy másik, az ún. medvekultusz első hazai őskőkori emlékei is e lelőhelyhez kötődnek. 1947-ben Vértes László ásatásán a barlang legvégén húzódó repedésben három, eltemetett barlangi medve koponyára bukkantak a munkások. Vértes a Medveemberek krónikája című kitűnő ismeretterjesztő művében erről a következőket írja: „Alig néhány órája folyt a munka a sziklarepedésnél, amikor követ jött hozzám az első munkahelyhez, hogy siessek hátra, valami nagy csont van a hasadékban. Először nem ismertem fel. A sáros, köves agyagból szokatlan alakú lapos, tarajos tárgy állt ki. Talán egy lezuhant cseppkőkéreg éle? Anyaga viszont felismerhetően puha, szürkésbarna, kövesedéit csont volt. Keskeny bontókéssel tisztítottuk, takarítottuk körülötte az agyagot. Egyre szebben bontakozott, alakult. Amit kiálló tarajnak néztem, beszorult kődarabnak bizonyult. Alatta simán, domborodva feküdt a vaskos csont. Koponya ! Állati koponya fe161 Vértes L. 1965. 162 Thoma A. 1957., 60-69. p.