Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)

HARMADIK RÉSZ AZ ŐSKŐKOR ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON

Az aurignaciak a Szeleta-műveltség népétől leshettek el a levél alakú lándzsahegy formát, és ennek mintájára készíthették sajátos, a kőhegyeknél jóval hosszabb, s így mélyebb sebet ejtő - hasított vagy ép alapú - csontból csiszolt lándzsacsúcsaikat (11. fénykép). 30. ábra. A Miskolc-Tapolca-sziklaüreg aurignaci (fent) és szeletai (lent) kőeszköz leletei A Bükk-vidéken élt Aurignaci régészeti kultúrákra meglepően sok középső-őskőkori típus jelenik meg (XVI. tábla la-lb, 2, 4-5.), ami neandervölgyiekkel történt keveredést sejtet. Ez a jelenség megtalálható az Aurignacien egy speciális, kelet-bükki változatában is. A miskolci Hermán Ottó-barlang leletanyagáról van szó. Ebben jellegzetes aurignaci típusok között moustéri elemek, különféle kaparóeszközök fordulnak elő (XIV. tábla 3-4, 7, 8a-8b.) a sajátos aurignacien eszközök (XIII. tábla 1-2.; XIV. tábla 1.) és magkövek mellett (XIII. tábla 3a-3b.). Ez utóbbi kultúra, amelynek szabad ég alatti előfordulásának egyik lelőhelyét 1999ben Miskolcon a Harsányi elágazásnál tártuk föl, nem használta a csont lándzsahegyet, amely a Bükki-Aurignaci-kultúrák ún. vezéreszköze volt. Gravetti-kultúra Borsod-Abaúj Zemplén megye felső-paleolitikumában a Gravetti-kultúra a Bükkvidéken kevésbé volt jelentős. Annál fontosabb szerepet játszott viszont a következő fejezetben tárgyalandó Tokaj-Eperjesi-hegységben. Az elmúlt évek során e kultúra egyik érdekes lelőhelyét 1990-1992-ben tárhattuk fel Sajószentpéter határában.