Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

megemlékezés! Pedig gyakran töröm rajta a fejemet; pedig a hazai közviszonyoknak jelen felfordult állapota, a nagy nemzeti vezetőknek a konc felett a nemzetet emésztő marakodása igenis ösztönözhetne arra, hogy szinte áhitattal forduljak Széchenyi emléke felé. Sistig iCu-y^ a <t>-cr-jj v^fVç^ MM. tM.a~t-u LOY <»LA 50. kép. Lévay levele Tüdős István réf. lelkészhez E napokban Kozma Andor megküldötte nekem Magyar symphoniák című újabb versei kötetét. Első lapjára írta, hogy nekem, „a nagy magyar költőnek". Kedvesen kellett volna vennem, hogy így ír rólam éppen ő, akit én egyénileg is igazán szeretek, s akit a most zengedező versköltőink közt a legtehetségesebbnek, legértékesebbnek tartok. Azonban megköszönve neki a figyelmet kijelentettem, hogy a nagy szó leírásában tollhiba történt, mert hogy az igazságnak és a magam ítéletének is megfeleljen, azt a szót nem agynak, hanem aggnak kellett volna írni. 1909. október 21. Ellaktam tegnap és tegnapelőtt a két napos szüretet Palinál. Jól meg is viselt a gyomor ellen elkövetett vétkezés, kivált éjjelenkint. Mindig nagy gyönyörűséget ád nekem arról a magas hegytetőről az alant elterülő szép Sajó-völgy szemlélete, melynek most már némi búskomoly színt kölcsönzött az ősz hideg lehelete. Nem éreztem jól magamat az igen népes szüreti vendégek társaságában. A hely szűk volta miatt a pince előtt szinte zsúfolva voltunk együtt folytonosan. Harminchetén járultunk a szüreti ebédhez. Nem szerettem, hogy ily nagy sokadalmat gyűjtöttek össze. Csak maga a rokonság is húsz személyből állott. Ez maga is elég lett