Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Ma reggel érkezett ide Nádpataky Laci Miskolcról itt nyaraló kis leányunokája látogatása végett. Csak pár napra érkezett. A kávéházban ismert reám Sárközy Aurél, talán komáromi főispán, aki valaha réges-régen találkozott velem Borsodban. Neje, gondolom, az Orosz Miska barátunk leánya volt Mezőcsáton. Az idő nem akar visszafordulni az előbbi jóra. Még ma is komor, hideg, szeles, zavaros, de nem éppen tűrhetetlen. Ma reggel nyolc óra tájban ott künn 8 R. fok volt a meleg. Mondják, tegnap este négy fokra leszállott. - De ma, dacára a hűvös időnek, megfürödtem törpefenyő-fürdőben. Tátraszéplak 1909. augusztus 17. Erről a napról nincs különös feljegyezni valóm, ha csak az nem, hogy az idő visszanyerte előbbi kedves, derült, napsugaras voltát, bár kissé még mindig szeles. Úgy érzem, mintha valamivel erősbödnének a lábaim. Legalább a balnak térden alóli fájdalma, mely otthon egy idő óta gyötört, itt megszűnt. Mi egyébnek tulajdonítsam, mint az itteni hatalmas, friss, tiszta levegőnek és annak, hogy otthonról eljöttem. Mintha közérzésem is javulna! Ma délelőtt a fenyves erdőben sétálgatva és üldögélve egy rövid lyrai versecskét is (három strófát) kikényszerítettem a Múzsától. Bár több is követné! Tátraszéplak 1909. augusztus 18. Ma a király születésnapja van. O is nyolcvanadik évébe lépett a mai nappal. Ünneplését itt az jelzi, hogy egypár épületre nagy nemzeti színű zászlókat tűztek ki. De itt semmi közájtatossági hely nem levén, az ünneplés minden egyéb módja elmaradt. Délig oly rendkívüli meleg volt, melytől az erdő árnyékába menekülés sem sokat használt. De délután négy óra tájban rövid ideig tartó jótékony eső megáztatta a poros földet, s lehűtötte a levegőt. Hanvay Zoltán Lucsivnárol átjött meglátogatni bennünket, különösen engemet. Éppen ebédre érkezett. Együtt ebédeltünk. Vele töltöttem a délutánt szinte hat óráig. Kibeszéltük magunkat mindenféle tárgyról tartózkodás nélkül, ami itteni környezetemben nem történhetik. Ővele társalogni mindig nagyon érdekes. Sikerült ma is nyélbe ütnöm egy kis lyrai költeményt A fecskékről, melyek e napokban gyülekeznek itt szállásom körül a vándorútra. Ügy érzem, sikerült is. Tátraszéplak 1909. augusztus 19. Készülök mindjárt a füredi látogatásra. Nem tudom, mehetek-e. Most reggeliben az idő nagyon esőre hajlandó. Hogy lesz tíz óra felé? A látogatás ott már búcsúzásom lenne. De holmi apróságot egynek-másnak beszerezni is szeretnék ott. A fecskéket elküldtem a „Vasárnapi Újságnak". Annak nagyobb az olvasóközönsége, mint a „Budapesti Szemlének". Különben is küldöttem annak egy verset otthonról... Igen jólesik éreznem, hogy most sem hagyott itt el egészen a Múzsa, mikor már szinte azt hittem, hogy végképp elhagyott.