Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Hetek óta annyiból állt munkásságom, hogy Shakespeare A makrancos hölgyének fordítását átnézegettem, s a Delius-kiadással egybevetve a feltűnőbb hiányokat kijavítgattam, s így az egészet újra leírtam a „Kisfaludy Társaság" Shakespeare-bizottsága részére, melytől ez ügyben megkeresést vettem. Bizony mikor én Shak. darabjait fordítottam, részint az elsietés, részint a nyelv nehézségeivel való küzdés számos fogyatkozást hagyott fordításaimban. Azóta az új kiadásban lett volna módom és alkalmam a kijavításra, de nem volt hozzá kedvem. Csapás rajtam, hogy rendesen könnyebb végét szeretem fogni a munkának, s minél előbb szabadulni tőle. Talán költeményeim legtöbbjének rövid volta is ebben találja magyarázatát. Az ember, kivált egy hosszú élet vége felé, szinte önkéntelenül átadja magát a „vanitatum vanitas" gondolatának. „Hiábavalóság, minden csak hiábavalóság!" Játékszerek vagyunk csak láthatlan szörnyű hatalom kezében, mely teremti és adja a gyöngéd virágot, s felköltötte azt a borzasztó földrengést, mely a múlt év december 28-án a hajnali órákban Messina és Reggio szicíliai városokat teljesen romba döntötte, s hírlapok szerint százhatvan-ezer embert temetett a romok alá. A nemzetek sietnek részvétükkel, segélyökkel az olaszságot ért irtózatos csapás enyhítésére. A jövő hét elején csakugyan meg fogom látogatni Gyulait, hacsak valami véletlen akadály el nem tartóztat. Apolónéjától vett értesülésem szerint ő most meglehetős jó egészségben van, s kedélye is élénkebb. Talán nem fogja terhelni látogatásom. Egyúttal elvégzem a „Franklinnál" költeményeim ügyét is. Egypár megszokott látogatáson kívül aztán nem is lesz ott egyéb teendőm, s erre elég két-három nap. 1909. február 27. Mikor Horatius azt énekelte, hogy: „Solvitur acris hiems grata vice veris et Favoni", a szelíd olasz ég alatt bizonyosan legalább is február eleje, vagy talán még annál is korábban volt. Bezzeg itt nálunk most február vége felé is oly kemény hideg napok járnak, mint a legkeményebb tél derekán. Reggelenkint 10-12 fokot mutat a Réaum. hőmérő. Napközben aztán a napnak mégis van annyi ereje, hogy a déli oldalakon kissé olvaszt. Egész vidékünket nagy hó borítja. Zord téli kép mutatkozik mindenfelé, mikor már a közelgő tavasz némi előjelét kellene látnunk. Ez a zord időjárás is okozta egy részről, hogy oly sokáig maradtam távol üres „fészkemtől". Tegnap érkeztem. Pedig még ma reggel is 10 fok száraz hideg volt. Sokáig fűthették melegre napfényes szobácskáimat. A múlt hónap 25-én csakugyan meglátogattam Gyulai Palit. Nála töltöttem három napot. Ugyanoly lelki, testi állapotban találtam, mint a múlt alkalommal. Közérzése s érdeklődése, emlékezete éppoly gyenge. Nehezen bírok megnyugodni a romboláson, melyet véghez vitt rajta az idő. Ottlétemben meglátogattam Görgei Arthurt és Pistát, Szily Kálmánt, Kozma Andort és Farkas László orvost, kinél szinte szokás szerint Gyulaival együtt ebéden is voltam. Meglátogattam Voinovich Gézánét, az egykori Arany Lászlónét is, akinek irántam rokonszenvét hasonló rokonszenvvel és nagyrabecsüléssel viszonzom. - Részt vettem a „Kisfaludy