Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

1908. október 16. Úgy lett, mint mondám. Számosan gyűltünk össze tegnap a hegyen. A gyermekkel együtt huszonötén ültünk a szüreti asztalnál. A szüretelés bajai mellett elég gondot adott a háziaknak az ellátás, hogy fogyatkozás semmiben se legyen. A szabadban ebédeltünk. De a borongós idő nemigen kedvezett. Nem volt hideg, de mégis szinte esővel fenyegető. Alant a Sajó gyönyörű völgyén sűrű ködszerű fátyol takarta el szemünk elől a láthatárt. A völgy közepén vagy inkább déli oldalán, mint egy sötét ólomszínű kígyó, kanyargott a Sajó. Az egész vidéken valami szomorú, nyomott hangulat ömlött el, s ilyet ébresztett a szemlélőben is. Elnéztem mulatozó kis társaságunkat. Mily különböző és egyéni tulajdonság és jellemző viselkedés minden egyes embernél. Ismeretes mondás, hogy egyetlen falevél sincs a természetben egymáshoz tökéletesen hasonló. így van ez az embernél is. Feltűnt előttem, hogy a két fiatal rokon feleség mint igyekezett öntudatlanul is, szinte versenyezve, előtérbe állítani önmagát. Egyik, a gyermektelen, felötlő szépségével; a másik azzal, hogy gyönyörű csecsemő fiacskáját szorongatta kebeléhez. Korán, még napvilágon búcsút vettem a társaságtól. Ma még korábban fogok, mert estefelé visszatérek Miskolcra. Ott holnap és holnapután részt akarok venni a Juciék szüretjén. Nem tudom, nem fogja-e megviselni egészségemet egymás után a négy napi vendégség. Ma ismét a legszebb, napfényes őszi napunk van. Semmi jele az esőre hajlandóságnak. Pedig ma éppen holdváltozás. Most az Új Testamentomban Pál apostolnak az Efézusbeliekhez írott levelei olvasom. Intések Krisztus követésére, az anyaszentegyház megépítésére, jó erkölcsre, különböző kötelességek teljesítésére férj és nő, úr és szolga között. Mint általában másutt is, úgy itt is sok homályos hely szorulna magyarázatra, sok stílus- és nyelvbeli fogyatkozás javításra. Ismert hely: „Megharagusztok-é? de ne vétkezzetek; a nap le ne menjen a ti haragotokon." IV. r. 26. v. Megszívlelendő éppen most a hazai protestáns egyház küzdelmében, amiket VI. r. 11-16. versekben mond: „Öltözzétek fel az Istennek minden fegyverét, hogy megálhassatok az ördögnek álnokságai ellen" stb. Az Anyaszentegyházban „ne lenne makula vagy sömörgözés, vagy valami a féle" - V. r. 27. v. Ez a sömörgözés valami viszketegséget jelent, mint a sömöreg-semereg, vagy háborgást, nyugtalankodást, pattanást, apró pörzsöngést a testen? Megvan a szó a régi nyelvtörténeti szótárban is. 1908. november 5. A múlt hó utolsó napjaiban örvendetes foglalkozás mindenfelé a szüretelés volt. Én is részt vettem abban Miskolcon is október 17-én és 18-án a leggyönyörűbb őszi, napfényes időben. De már 19-én hétfőn zordon, szeles hidegre fordult, s másnap erősen havazott, úgyhogy egyszerre a tél derekába értünk. Tartott ez a havas, hideg tél négy nap. A szüretelőket bizony kétségbe ejtette. Gondolom, ártott a szőlő jóságának is. Színe tartó bort nem remélnek a fagyos szőlőből. Az ötödik napon, október 24-én ismét az előbbi gyönyörű őszi napok következtek s tartanak még ma is. De azért október 20. óta folyvást fűtenünk kell, s így megyünk már a mindinkább közelgő tél elébe.