Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Jegyzetek

1912. Jan. 15. „Görgey István [... ] január 13-án reggeli három és fél órakor elhunyt" - Lásd Lévay Görgey István sírkövére című epitáfiumait (= LEVAY 1925, 139-140.). „mindkét terjedelmes munkáját" - Lásd az 1911. okt. 11-i naplófeljegyzést és a vonatkozó jegyzetet. 1912. jan. 16. „Est deus in nobis" - Lásd: Ovidius, Fasti, VI. 5. 1912. Jan. 30. A Jó ám papnak lenni c. költeményt lásd még: Vasárnapi Újság, 1912, 59. évf., 14. szám, 263; LÉVAY 1925, 37-39. 1912. febr. 1. „Ez ügyben már régebben valami rövid körvonalazást adtam Vadászy Pali öcsémnek." - Lásd az 1896. máj. 25-i naplófeljegyzést. A temetésről és a gyászjelentésről rendelkező Lévay-autográfokat a Herman Ottó Múzeum őrzi (HOM HTD 53.4384.1.). A temetésre vonatkozó instrukciókat közli: TÓTH 1924b, 3. Lásd még ehhez az 1908. júl. 22-i és 1911. márc. 30-i naplófeljegyzéseket. 1912. febr. 14. „ugyanily modorban tartotta emlékbeszédét Gyulai Pál felett Kozma Andor" - Lásd: KOZMA 1912. 1912. febr. 15. „Solvitur acris hiems" - Lásd: Horatius, Carm., I. 4. 1912. febr. 25. „J." - Özv. Tóth Lászlóné Csernák Judit. 1912. márc. 11. „Valami fotográfiáról vehették talán" - Lévay sejtése helytálló: Halász-Hradil René (Rezső) - a miskolci kaszinó számára készített - Lévay-portréja valóban egy fotó, mégpedig Jelfy Gyula felvétele alapján készült. A fotót lásd: Vasárnapi Újság, 1911/48. A festményt a Herman Ottó Múzeum Képzőművészeti Gyűjteménye őrzi (ltsz: 53.37.). 1912. márc. 24. „B. Gyula" - Bartányi Gyula. „a miskolci 'Nemzeti Kaszinó' legközelebb azzal tisztelt meg, hogy arcképemet a Kaszinó számára lefestette s ünnepélyesen leleplezte" - Lévay nyílt levélben mond köszönetet a Kaszinó igazgatójának, Bulyovszky Gusztáv királyi főügyészhelyettesnek. Lásd: Miskolczi Napló, 1912. ápr. 30. 1912. márc. 27. „Nem hiában nevezem őket költeményemben 'gyermekeimnek'." - Lásd az 1911. febr. 1-i naplófeljegyzéshez kapcsolt jegyzetet. „aranyozott díszlapocskára ez van bevésve az én költeményemből" - A Szüretünk című költemény utolsó három soráról van szó (= LÉVAY 1881,1, 99-101.).