Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Jegyzetek

Jegyzetek 1893. márc. 1. „Egy éve múlt már, hogy búcsút vettem tőlök" - A szomorú évfordulóra emlékezik Lévay Néma bánat című költeménye (= LÉVAY 1897, 251.). 1893. máj. 5. Lévay a május 14-i akadémiai közülésen Arany lyrája címmel olvas fel (= Akadémiai Értesítő, 1893, 4. kötet, 317-329.). 1893. jún. 14. Vadászy Kálmánka Lévay unokahúgának, Vadászy Pálné Benedikty Irmának a gyermeke. A Seneca-fordítás először 1874-ben Ráth Mór kiadásában jelent meg (lásd: LÉVAY 1874). Az 1893. évi módosított kiadás a Franklin Olcsó Könyvtár-sorozatában látott napvilágot (lásd: LÉVAY 1893). 1893. júl. 16. „Irma" - Vadászy Pálné Benedikty Irma, Lévay Sajószentpéteren élő unokahúga. 1894. jan. 19. „Szegény fehér lapok!" - Lásd Lévay Fehér lapok című költeményét (= Budapesti Szemle, 1895, 83. kötet, 224. szám, 276-277; LÉVAY 1897, 254.). 1894. máj. 15. „O hívott meg Borsod vármegye főjegyzői hivatalára 1865-ben" - Erről lásd: LÉVAY 1935,35-36. 1894. máj. 30. „azt az óhajtását is kifejezte előttem, hogy én tartsak beszédet az ő koporsója felett" Erről lásd: LÉVAY 1935, 36. 1894. aug. 21. „egy óriás tölgy" - Lásd A bikkszádi tölgyek című költeményét (= LÉVAY 1897, 295-297.). 1894. szept. 1. Szeptember 16-án Nagykaposon Lévay beszédet mond a Kisfaludy Társaság nevében, és felolvassa a Bikkszádon írt Erdélyi János emléklapja című ünnepi költeményét is. A beszéd megjelent: A Kisfaludy Társaság Évlapjai, 1894/95, új folyam, 29. kötet, 31-32.; Emléklapok Erdélyi János nagykaposi emléktáblájának leleplezése alkalmából, Sárospatak, 1894, 2628. Az Emléklapok az ódát is közli (5-7.). A költemény több helyen is olvasható: Akadémiai Értesítő, 1894, 5. kötet, 563-565.; Vasárnapi Újság, 1894, 37. szám, 60.; LÉVAY 1897, 309312. 1895. febr. 16. „Nyakamba akasztották az alispáni hivatalt s annak díszéül még a 'Vaskorona-rendet' is." - Erről lásd: LÉVAY 1935, 38-39. A kitüntetés okiratait a miskolci Herman Ottó Múzeum őrzi (HTD 53.4551.1-2.).