Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Nem ily sorsot várt és remélt az élettől. Láttam én mindig s méltányoltam is én az ő csalódása fájdalmát. Nem fogytam ki soha a vigasztalásból, a tanácslásból, részvétből, a szeretetből. De meg kellett és meg kell vallanom azt is, hogy mindent összevéve mégsem hagyta őt el, sőt szárnyaival fedezte az isteni gondviselés. Ne tagadná ezt azzal a kesergéssel, hogy többet érdemelt. Most már szomorúan látom évek óta tartó súlyos betegségében napról napra észrevehető hervadását. Nem mentheti meg szerető két unokahúgomnak példátlanul gondos, hű ápolása. Hosszú előjátéka a halálnak. Egyszer - nem sokára - legördül a lepel, s véget ér a játék, melyet nem tudom, nem fog-e megelőzni a magamé! 1916. szeptember 7. Elég bő almatermésem volt az idén, de midőn megérhetett volna, a tolvajok elvitték legnagyobb részét. Amit meghagytak, most mind betakarítottam. így is oly mennyiség került be, hogy szinte meglep. Minden itteni atyafinak jutott belőle ajándék, még nekem is elég maradt. Gyönyörűség volt látni, amint leszedtük egyes remek példánynak illő, különböző fajta almákat. Véget értem nagy nehezen itteni lakásom egy részének bérbe adásával is, miután a régóta itt lakó, szorgalmas, szegény özvegyasszony néhány nap múlva Miskolcra jön hozzám házgondozónak. Helyét elfoglalja itt Gond Pál vasúti alkalmazott a feleségével és nagyleányával. Megjelenésük eléggé ajánló. Kihoztam magammal és megfésülgettem itt egy mostanában írt versemet: Búcsú az öreg szilfától. Kertemben van ez a régi, korhadó fa, mely velem együtt bénult meg. Állandó ülőhelyem volt mellette. Sokáig kóválygott fejemben a gondolat, míg alakot ölthetett. Igen érzem a képzelet lankadását, a kifejezés nehézkességét. De csuda és különös isteni ajándék, hogy még így is lehet kilencvenegy éves koromban. Tegnapelőtt jöttem, ma este visszatérek. Miskolc 1916. szeptember 13. Tegnap költözött be hozzám Szentpéterről az új házgondozó Nahóczky Mihályné Jerabek Mária, aki ott sok évig volt házam lakója és kertem felügyelője. Sok jó tulajdonát ismertem meg. Remélem, itt is meg fogok vele elégedni, legalább nem háborítja nálam a csendet, a békés nyugalmat, melyet az eltávozott előbbi házgondozó kíméletlenül és hálátlanul mindig zavart, és gonosz természete miatt megőrizni soha nem tudott, nem akart. Almatermésemet is betakarította tegnap Nahóczkyné. Elég sok, bár nagy részét a kertből régebben ellopták. Juttattam belőle minden rokonnak és közel ismerősnek, magamnak is annyi maradt, hogyha el nem rohad, egész télen sem bírom elfogyasztani. A megélhetés napról napra nehezebb. Egyes élelmiszereket pénzért sem kaphatni. Az erdélyi román betörés, az erdélyiek menekülése nagymértékben igénybe veszi az áldozatkészséget. Egyes cikkek ára szinte hétről hétre emelkedik. Különö-