Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

bármi csekély mértékben is, minden végrendelkezőnél egyik örökösnek tekintem. Én most közérdekű, jótékony célokra 4.800 koronát s rokonaim részére apró emlékül 5.400 koronát jegyeztem végrendeletembe. A többit örökleni fogják két elhalt nővérem gyermekei. Ma írott végrendeletem tartalma következő: 1. Jótékony hagyományok: szentpéteri református egyház: 2000 K, „Akadémia": 1000 K, „Kisfaludy Társaság": 1000 K, miskolci ref. gimnázium: 1000 K, ref. „Filléregylet": 400 K, „Nőegylet": 200 K, „Közművelődési Egylet": 200 K. Összesen = 4800 K. 2. Magánhagyományok: 5400 K. Altalános örököseim: elhalt két nővéremnek gyermekei egyenlő arányban, nyolcan. Miskolc 1916. május 21. A mai helyi lapban, a „Reggelben" olvasom, hogy Görgei Artúr tegnap, május 21-én hajnali egy órakor Budapesten, Mária Valéria utcai lakásán meghalt kilencvennyolc éves korában. Nagy jelentőségű, nevezetes földi hosszú pályát zárt be a mulandóság. Tiszta, gyémánterős jellemű egész ember tűnik el az ő alakjával, aki nemcsak az öntudatos, lángoló hazaszeretettel], de az átható ész hatalmas fegyverzetével is el volt látva. Glóriává alakult fején az a töviskorona, mellyel dicső hadvezéri pályafutása után ajándékozta őt meg a nemzet egy részének balvéleménye. Lélekemelő volt látni hadvezéri működését szabadságharcunk dicsőséges küzdelmeiben, csudálatos jellemét és önérzetes nyugodt türelmét száműzetése nehéz évei alatt. Hírünk-nevünk gyarapodását s mindazt a jót, ami a szabadságharcból szinte mai napig láthatólag eredt, Görgeinek és Kossuthnak köszönheti a nemzet. Kezet fog a katonai és polgári dicsőség. Emezt bálványozó lelkesedéssel ünnepelte és ünnepli a nemzet, amannak szinte mai napig adósa maradt. Életem nyereségének számítom, hogy Görgeinek ismeretségét, sőt, úgy éreztem, barátságát is megnyerhettem. Nagyra becsültem és szerettem őt személye szerint. Vele való érintkezéseim most már csak kedves emlékek. Isten különös kegyeltje volt csaknem száz évre terjedő korával (folyó év január 30-án volt kilencvennyolc éves), de szánandóan fizette érette az árt azzal a testileg-lelkileg összetörött tengődéssel is, melyben több év óta sínylődött. Utolsó időkben már csak rombadőlt teste élt, az eszmélő lélek elaludt benne. Várom, miként vesz tudomást a nemzet az ő elhunytáról. Hősévé fogja-e avatni, mintegy expiálni a múltat, vagy megelégszik a szertartásos, formális illendőséggel? Hiszen a mostani háborús körülmények s a kormány hazafias érzülete s tevékenysége, a nemzet hangulata talán éppen alkalmasak is volnának arra, hogy Görgei nevét beigtassák a nemzet panteonába - szívébe. Vagy bízzuk őt most is a történelem ítélő igazságára? Miskolc 1916. május 27. Tegnapelőtt csütörtökön, május 25-én temették Budapesten Görgei Artúrt. Temetése, ami a külsőt illeti, olyan volt, aminő kiválóbb embereinké lenni szo-