Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Ez alkalommal megmutogattam Csernák Béla öcsémnek azt a sokféle irataimat is, melyek majd halálom után, végrendeletem szerint, neki adatnak át. Az evő ezüst szereket tartalmazó szép kazetta külső lapján egy lapocskára ez van bevésve: Lévay Józsefnek / köszönete és tisztelete jeléül / Báró Bánhidy Sándorné /Báró Vay Klára. Az ezüst szerek a következők: ezüst nyelű csontkanál; ugyanolyan villa; hat asztali kés; hat asztali villa; hat desszert kés; hat ugyanolyan villa; egy db cukorfogó; egy tejmérő kanál; egy levesmérő kanál; egy főzelékes kanál; három só-, paprikatartó; hat db kávéskanál; hat db feketekávés kanál; hat db evőkanál; egy db halszedő lap; két üvegtál gyümölcsnek; ennek két ezüsttartója; egy ezüsttartó kenyérnek; egy ezüst cukortartó; két üveg ecettartó; ennek ezüsttartója; két nagy kétágú gyertyatartó. Miskolc 1915. május 19. A mai napon csakugyan megváltam az akadémia kétszáz darab fényes jutalomtól. A „Takarékpénztár" átvette tőlem darabját tizenöt koronáért. Az összegből háromezer koronát a hadikölcsönbe adtam. így már ott tíz darab ezer koronás zárolt kötvénnyel vagyok érdekelt, ami az én egész értékemnek szinte hetedrésze. Az aranyak beváltása után, mint felesleg, maradt nekem kilencven koronám. Ebből adok húsz koronát a „Vöröskeresztnek", húszat az elesettek szegény családjainak, tíz koronát a megvakult harcosoknak... Úgy illik, hogy kitüntetésemből a hazafias kegyeletes szent cél is nyerjen valamit. Itt van gonoszul megtámadott hazánkra az új, meglepő veszedelem. A perfid Olaszország, a szövetséges jó barát felhasználja szorongatott helyzetünket, rablóhadjáratra indul ellenünk. Követi bűnös, hadviselő nagy társainak példáját. Még nem tudjuk részletesen, mit követel Monarchiánktól. Túlzásait kénytelenek leszünk a kard erelyére bízni. Bízni önmagunkban, az igazságos Istenben, aki talán nem nézheti el az embereknek ezt az ádáz istentelenségét! 1915. május 23. Pünkösd első napja hideg, zúgó széllel köszöntött be hozzánk. De nem jött benne vagy vele a „Szentlélek", hanem csak sűrű porfelleg, melyet az utcán söpör végig. Emiatt elmaradtam a templomból is, gyöngeségem tartott vissza. Pedig vágyódtam az úrasztalához, melynek lehetek-e még egyszer vendége, nagyon bizonytalan. Templomi ájtatosság helyett elővettem a régi, nagyon megviselt öreg könyvet, a Keresztyéni tanításokat, melyeket az elöljáró beszéd szerint Szikszai György „írtam Makón augusztusnak 21-dik napján 1785-dik esztendőben". Szüleim kezén forgott könyv hosszú időn keresztül. Jelek mutatják benne most is különösen apám keze nyomát. Elő-elő veszem kegyeletből különösen ünnepek alkalmával, s őreájok emlékezve elolvasgatom belőle a megfelelő együgyű tanítást vagy imádságot. így cselekedtem most is. Hiszen az Isten most is egyformán meghallgatja az együgyű és a szép cifra imádságot. Nem minden baj nélkül jutottam ide tegnap délre ápolónőmmel és egyik kis húgommal. A háborús körülmények okozták. Miskolcon a szokott időben déle-