Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

ködő honvéd-hadbíróság elé. Felsőbb utasításra történt, hogy ne a polgári bíróság döntsön az ügyökben. Mondják, akik az innen elszakítás perceiben látták őket, hogy nagyon levertek, szenvedő kinézésűek. Feltűnő egypárnak, különösen Weidlich Pálnak és Nagy Miklósnak azelőtt virágzó két üzletében a hanyatlás. Elárulja azt már maga a kirakat nagy csökkenése, főleg pedig a boltok látogatóinak szembeötlő fogyatkozása. Az erkölcsi romlást, íme, mily hamar követi az anyagi romlás! Alig győzöm a választ írogatni azoknak a jóakaróimnak, akik engem az akadémiai kitüntetésem alkalmából gratulációjukkal fölkerestek. Ma Vargha Gyula írt nekem nagyon megnyugtató sorokat arról, hogy mily helyesléssel fogadta a nagygyűlés az ő indítványát, mellyel engem ajánlott a „nagyjutalomra", s hogy ezt az „Akadémián" kívül is mindenfelé örömmel fogadták. Bár engedné a Múzsa, hogy még valami méltó viszonzással tehetném magam arra méltóbbá! Miskolc 1915. május 16. Szász Béla poétatársam Budapestről névjegyére Horatius következő versét írta nekem üdvözletül a „nagyjutalom" alkalmából: Romae, principis urbium, Dignatur suboles inter amabilis Vatum ponere me choros Et iam dente minus mordeor invido... Valóban én is méltán elénekelhetem Horatius dalát Melpomenéhez. Ha nem mondhatom is a Múzsa ajándékául, annak köszönve azt: Quod monstor digeto praetereuntium, azt én is elmondhatom: Quod Spiro et placeo, si placeo tuum est. Tegnap ide érkezett Csernák Béla berettyóújfalui ref. lelkész, Vadászy Emília unokahúgom férje. Átadtam neki, hogy vigye el unokahúgomnak azt a hat személyre való gyönyörű ezüst evőkészletet a hozzá tartozó egyéb tárgyakkal, melyeket én végrendeletemben Emikének hagyományozok. Nem akartam, hogy itt legyenek azok tovább is az én őrizésem alatt. Használatba sohasem vettek, s ezek a háborús napok még inkább ösztönöznek, hogy szabaduljak az aggodalomtól és gondoskodástól. Eszemben van az is, hogy ne csak halálom után szerezzek azzal örömet. Régen báró Bánhidy Sándornétól, Vay Klára bárónőtől kaptam azt ajándékba azért, hogy idős báró Vay Miklós iratait sajtó alá rendeztem és egy nagy kötetben kiadtam.