Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

fűzött reményünket. - A mai napra virradóra már eső helyett bőven szakadó havazás állott elő, de olyan, hogy azonnal olvadni kezdett, s most dél felé csaknem egészen elolvadt; félelmesen szaporítója a határainkat máris elborító árvizeknek. A szokott újévi gratulációk most még az egyszerű b.u.é.k.-névjegyek küldözgetése tekintetében is csaknem egészen elmaradtak. Én is régebben ötvenet, hatvanat kaptam ilyet. Most alig ötöt-hatot. Az üdvözletek megváltása a háborúi célokért szinte az egész országban megtörtént. A leghelyesebb volt, ami ez alkalmi szokással történhetett. A harctérről semmi különösebb biztató vagy ijesztő hírek nem érkeznek. Szerbiában a roppant vereségünk után, legalább a lapok szerint, mély hallgatás uralkodik. Vert hadseregünk, úgy látszik, csendesen készülget. A többi csatamezőkről a már megszokott híreket közlik a hírlapok. Azonban a győzelembe vetett bizodalmunk - hála az égnek! - az új évben se csökkent. Miskolc 1915. január 18. Ez az utálatos, lucskos, ködös, esős időjárás, mely az egész télen folyvást gyötör bennünket, csak ritkán enged egy-egy derültebb napot - néha azt is csak délig, hogy a szobában legalább az ablak mellett olvasni lehessen. Ma és tegnap ilyen napunk volt. A Kárpátoknál pedig, mint a hírlapok írják, nagy hóesés és fagylaló hideg van. Ott szenvednek harcoló katonáink. De szenvednek az oroszok is, akik közül, mint hírlik, már sokat megfagyva találtak. Nagy állandó küzdelem és aggódás tárgya, hogy még mindig határszéli területünkön és községeinkben pusztítanak rablóseregeik. Az öt határszéli vármegyéink hol egyike, hol másika többékevésbé sínyli őket: Sáros, Zemplén, Ung, Bereg és Máramaros vármegyék. Mivel erre mifelénk erősebb előrehaladások eddig mégsem történhetett, a lakosság nem oly nyugtalan és menekvésre készülő. Imádkozik minden, hogy az Isten minél előbb jó végét adja. Ma délután temetik itt Kovács Lajost, Borsod vármegye nyugalmazott tiszti főügyészét. Tegnapelőtt reggel halt meg hetvenöt éves korában. Az én főjegyzőségem idejében lépett megyei szolgálatba mint írnok. Onnan emelkedett, s hivataltársam volt egész ottlétem alatt. Tállyán született. Mindvégig buzgó tagja volt a „függetlenségi" pártnak, de nem a szenvedélyesek, hanem a higgadtabbak közé tartozott. Nem kiváló tehetség, de szorgalmas, becsületes. Családja szinte túl népes. Még most is hét gyermeke siratja, pedig előbb már elhalt egynéhány. Ott leszek a múlt emlékei miatt ma délutáni végtisztességén. Irma húgom Szentpéterről sok kedves ajándékkal lepett meg ma reggel. Befőzött gyümölcsöket, szalonnát és egyebet küldött. A küldeményt kedvessé teszi nekem a figyelem és szeretet, melyből az származott. Mostani szenvedő állapotomban ők ketten Szentpéteren: Irma és Mariska leginkább tartanak engem jóságos részvétükben. Életem után talán hathatósabban köszönhetem meg nekik, mint életemben. Itt a háborúi nagy előkészület és tömeges bevonulás még mindig folyamatban van. Egymást éri utcáinkon a fölszerelt és föl nem szerelt katonák nyüzsgése, já-