Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

zen. Egyes gyümölcsfáim rügyei már szinte tavaszi duzzadást kezdettek. - Szentpéteren, úgy, mint mindenütt, háborús izgalmakkal van megszállva a közönség. Félig bízva, félig félve várják a jövőt. Ott is nagy siralomba merült már egypár család, melynek egy vagy más igen szeretett tagja lett a harcok áldozata. Csudálatos itt Miskolcon az a rendkívüli nagy katonai sereglés, mely itt folyvást történik. Ezerek vonulnak innen időnkint teljesen fölszerelve a harctérre. Ezerén sürögnek fiatalok és népfölkelők a katonai kiképzés körül. Sokszor szinte azt vélhetni köztök sokról, hogy iskolás fiúk. A végsőig kell megfeszíteni minden erőnket s áldozni mindent a hazáért, még életünket is. Valóban lélekemelő is az a törekvés, az az áldozatkészség, melyet e részben a nemzet minden rétege tanúsít. Csak az Isten is velünk maradna! Miskolc 1914. november 18. Emlékezetes nap, legalább nekem az. Minden évben megjegyzem vagy valamiképp följegyzem egyszer. Ma még méltóbb följegyezni. Ma léptem életem kilencvenedik évének küszöbére. Már tíz nappal haladtam túl boldogult apám életkorát. Régebben sok-sok közeli és távoli ismerősöm, jó barátom, rokonom üdvözölgetett ezen a napon. Ma már csaknem senki. Egypár rózsával kedveskedett orvosom és egyik kis unokahúgom. Levél-megemlékezés senkitől. Természetes sorsa az öregembernek a felejtés és elfeledtetés. Elég szemlélni valót tár elém a mai napon az a hosszú múlt idő, melynek ez a nap mintegy zárkövét mutatja. Tűrhető, bár nem a legjobb egészségi állapotban indulok a kilencedik évtized útjára. Szokott bajom fájdalmasan és napközben is igen gyakran szeszélyeskedik. Tegnap, mint sok-sok év óta mindig szoktam, meleg sorokban üdvözöltem P. Erzsikét holnap következő névnapja alkalmából. Régen ez a névnap igen kedves, vidám családi ünnep volt nálok itt Miskolcon. Most már csak emlékénél melegszünk. De most még emlékeinket is borússá teszik ezek a rettentő háborús viszonyok, melyeknek ádáz jelenségeit napról napra szemléljük társadalmunkban, utcáinkon, házainkban. Egymást éri az érkező sebesültek és a frissen harcba vonulók nagy serege. Miskolc 1914. november 20. Ma reggel esett az első hó; esik elég sűrűn, de olvadékonyan most is, reggeli kilenc órakor. Tehát bejelentette magát a tél szomorú kilátásokkal a következő hónapokra. A napról napra fokozódó drágaság szinte kétségbeejtő. Hatósági intézkedés nem tud ellene mit tenni. A hadikölcsönre is folynak a városban a jegyzések. Egyik bankigazgató azt mondotta ma előttem, hogy nem kielégítő a részvét. Egyes vagyonos hazafiak nagyon is gyenge bizonyságot tesznek a hozzájok segítségért forduló hon szeretetéről. Egy vagyonos földesúr, aki a megyei közigazgatásban is első sorban szerepel, ezer koronát jegyzett, maga a megvagyonosodott vezér ötezer koronát, a több mint másfél millióval rendelkező R. tízezret.