Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

A Múzsa bizony messze kerüli ezt az én magános kis „fészkemet". Egy percnyi ihletre sem méltat. Mióta azt a két kis háborús költeményt megírtam, melyet a „Vasárnapi Újság" közölt, teljesen mozdulatlan vagyok... Szobácskám képei beszélgetnek itt velem. Ennyiből áll itt a díszítmény: szüléim arcképe ágyam mellett; afelett a magamé, melyet régebben a „M. T. Akadémia" készíttetett Budapesten; a falon elhunyt nővérem nagyított fényképe; íróasztalomon Gyulai egyszerű kis levelezőlap alakú fényképe, melyet régebben Puky Józsi adott nekem. E napokban a Bibliát forgattam főleg a Góliát és Dávid történetéért, melyre hivatkozással az egyik háborús versemet végeztem. Miskolc 1914. október 23. Csakugyan megnyertem a szentpéteri szüretet egy szép, napfényes őszi napon. A hegyre feljutás és az onnan való legyaloglás, melyre kényszerülve voltam, elég bajjal és kellemetlenséggel járt. - Öt napot időztem akkor Szentpéteren: október 14-19. Minden tekintetben, még az időjárásra nézve is tűrhetőleg. A „Budapesti Szemle" mostani, októberi száma hozta A föld himnusza című költeményemet. Hanvay Zoltán nagy dicsérettel üdvözölt érte. Ha semmi egyebet nem írtam volna is - úgy mond -, az az egy költemény elég volna, hogy nevem fennmaradjon. Concha Győző egyetemi tanár, akadémiai tagtársam pedig elragadtatással ír nekem hosszú levelet arról a rendkívüli „elbűvölő" hatásról, melyet ez a költemény reá gyakorolt. Bizonyára jólesik nekem az ily megemlékezés és méltánylás, amire éppen nem számítottam. Bárcsak érezne általa egy kis bátorítást az én igen öreg Múzsám! Úgy látom itt, hogy az utcán járó-kelő közönségnél csökken a háborús hírek után való nagy kapkodás és nyugtalanság. Nem [régen] még tömegesen álldogáltak egyes boltok kirakata előtt, ahol a helyi lapok egy-egy példánya volt közszemlére kiállítva. Megunták az örökké egyformán hangzó győzelmi és előnyomulási harci tudósításokat. Meglepőket várnak, talán éppen a döntő ütközetet. Annak idejét magok a hadvezetők sem igen határozhatják meg. Számos jelek és előkészületek azt sejtetik, hogy egyhamar nem is fog az bekövetkezni. - A behívottak serege itt ellepi az utcákat, s végzi az előkészítő kiképzési gyakorlatot. 1914. november 5. Harmadik napot töltöm itt. Holnap reggel visszautazom. Csak éppen egy kis légváltozás és a régi kegyelet hozott ide. Mindig némi kellemetlenséget érzek amiatt, hogy csak ápolónőmmel együtt jöhetek. De meg kell magamat adni a kénytelenségnek. Egyedüli foglalkozásom a hírlapok olvasása. A háborús események hírei s azzal egybefüggőleg a közviszonyokról közölt tudósítások mindenkit izgatottságban, feszült várakozásban tartanak. Hallom, hogy nemrég ide is megérkezett hatvan beteg harcos az előre elkészített s berendezett két kis kórházba. Mondják, ezek nem sebesültek, csak elgyötört, kimerült, kiéhezett betegek, többnyire magyarok. Rendkívüli étvággyal esznek. Máris meglátszik rajtok a javulás. Alig egy-kettő fekvőbeteg, a többi már künn sé-