Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Miskolc 1914. október 9. Annak az illusztris társaságnak, melynek körében én O-Tátrafüreden többször időztem, egyik tagja volt Széchényi Jenő nagyváradi kanonok. Én Tátraszéplakon nyaraltam mindig, de hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön, átsétáltam hozzájok ebédre. Horváth Lajos barátom ismertetett meg velők. Ott voltak: Darányi Ignác miniszter, Tarkovics József államtitkár, Kállay Albert szegedi főispán, Nagy Ödön váltó törv.széki elnök, Szabó Gusztáv, nyug. kúriai bíró, Ivanovics György volt államtitkár, Horváth Lajos, Széchényi Jenő kanonok, Bozich J. volt kúriai bíró, Csengery Lóránt, később Sipeki Balázs Lajos rosnyói kat. püspök s többen Mindig szíves, szinte kitüntető fogadásban részesítettek engem. A társalgás rendesen köznapi, közönséges tárgyak felett folyt. Inkább csak mulattató, vidám hangulatban folyt. Politika soha egy szóval sem vegyült abba. Annál többször különböző ízű tréfa. Sok kedves, apró emlékem fűződik a velők töltött órákhoz Most e sorokat az íratja ide, hogy a mai hírlapban olvasom Széchényi Jenő váradi kanonok f. év október 9-én hétfőn, nyolcvan éves korában bekövetkezett halálát. Emlékezem magas papi alakjára, egyéniségére. A társaságban kevés beszédű, inkább hallgatag volt. De beszéde s egész magatartása is igen egyszerű szellem hatását tette. A társaság is ilyennek tartotta őt, s bizonyos tartózkodással volt iránta. Különben eléggé nyájas megjelenésű volt. Mint hallottam, gazdag, fösvény, ember hírében állott. Azóta már megdézsmálta a halál az illusztris társaságot. Széchényi előtt elköltözött Ivanovics Gyuri, Szabó Guszti, Horváth Lajos, pár év óta már én is végképpen elmaradtam. Nem tudom, hányan ülnek még ott közülök a megszokott ebédasztal mellett. Pótolják-e új társak az elköltözött régiek helyét? Miskolc 1914. október 11. Itt volna a szüretelés ideje. Sietnek az emberek minél előbb hordóba szűrni a hegyek levét, nehogy valamiképpen az oroszok pusztítsák el a szőlő termését. Mondják, hogy már a Hegyalján is szüreteltek a múlt héten, ami ott igen szokatlan sietség. Engem is meghívott Vadászy Pali holnap tartandó szentpéteri szüretjére, melynek örömében, míg lehetett, évenkint mindig részt vettem. Az örömnek mindig nagy része volt ott előttem az őszi búskomoly, szép természet szemlélése. - Ugy volt, hogy már ma fogok hozzájok kilátogatni. De az esős, komorra vált idő elrontotta a tervet. Emiatt itthon kellett maradnom. Különben is; ott a magas hegyre való kínos felkocsizás után alig vár már ott rám a régi élvezetek egy-egy kis maradványa. Folyvást zúg itt a fejünk az egymást követő háborús hírektől, melyek szinte kétséget keltőleg szüntelen kisebb-nagyobb győzelmeinkről szólnak. Szakadatlanul lót-fut utcáinkon a behívottak és fegyver alá szólítottak serege. Gyenge fiatalok és élemedett emberek. Sok már félig-meddig fölszerelve, sok anélkül. Időbe telik, míg némi felületes kiképzés után harctérre szállhatnak. Végső erőnket a kime-