Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Ünnepi dús ebédek most is a szokott rokoni körben kínálkoztak. Két unokahúgom osztozott rajtam. Minden ünnepben bizony mindig több jut a testnek, mint a léleknek. Oly szándékkal jöttem szombaton, május 30-án, hogy az ünnep után itt töltök még egypár napot. Holnapután, csütörtökön reggel megyek vissza Miskolcra. Ez a folytonos száraz, sokszor szeles időjárás szinte kétségbeejtő. ínséges esztendő fenyeget. Itt-ott azt hallani, hogy az 1863-i mindent kiaszaló év sem volt ennél csapásosabb. Csak egyes apró pontok, nem is egyes vidékek mutatnak némi virulatot. A nyomorgató, csapásos természettel, azt mondhatni, együtt tart a társadalom és az ország. Kertem fái eléggé dús lombozatúak, gyönyörködve szemlélem, de gyümölcse teljesen hiányzik. Pázsitja sem üde zöld, hanem szinte vörösesre le van perzselve. A kaszálás után szinte kopár. Egyes gyümölcsfák, látom, unni kezdik már az életet: száradnak. Néhány rózsatőm is kiveszett. A többi elkésett. Kevés rajtok a bimbó, s többnyire még egészen burkolt kicsinyek. Alig kezd hasadozni egypár. Egyik itteni régi ismerősöm, a beteges Czakó Sámuel, a Pilta család itteni régi gazdatisztje különös ajándékkal lepett meg. Felesége, Tóth Borbála megbízásából hat szép zsebkendőt és hat szép törülközőt hozott nekem. Nem tudom, hogy bármikor bármi érdemet szereztem volna reá. - Különös szegény kis család ez: férj és nő. Szenvedélye az ajándékozgatás: sokfelé sokfélét, gyakran értékeset és hasznosat. És különös! Nem is azt nézik, hogy ily módon a szegényeken segítsenek, inkább a jobb módúakat keresik fel. Nem vegyül-e a jótékonyságba egy kis hiúság vagy valami más érdek? Gondoltam, hogy majd egy szép imakönyvet küldök a feleségének. 1914. június 3. Nem jövök ismét ide csak akkor, mikor rózsáim teljes virágzásban lesznek. Arra, úgy látom, kell tíz-tizenkét nap. Akkor is csak egyedül, csak egy napra jövök, hogy éppen gyönyörködhessem kertem ezen egyedüli ékességében. Ezeket is megdézsmálta a mostoha időjárás. Néhány darab kiveszett, néhány a fagyot sínyli. Itt mulatásom kellemes érzése úgysem szokott sokáig tartani. Öt-hat nap elégséges. Szórakozásomat, időtöltésemet mégis inkább elősegíti Miskolcon a változatosság, az alkalom, a környezet. Itt úgyszólván semmit se tudok lendíteni akár olvasgatás, akár irogatás tekintetében. Pedig itt a magány és nyugalom nagyon arra való volna; mindig is oly vággyal és reménnyel szoktam idelátogatni. Most is gondoltam, hogy végre kezdek itt valamit énekelni földanyánkról, ami oly régóta kóvályog elmémben. Messze elkerült a Múzsa. Üres kézzel kell visszavándorolnom. Holmi hírlapokat olvasgattam az itt töltött napokban és a Bibliából János evangyéliomát, mely némelyek szerint legbiztosabb, legtökéletesebb rajza Krisztus emberi és isteni egyéniségének. A nemrég simított magyar szöveget olvastam. Bizony sokszor erős próbára teszi az észt. Hit kell hozzá, ami sokszor bizony csak óhajtáson épül. 1914. június 4. Egy óra múlva indulok. Reggel van, szép, napos, nyárias idő. Tegnap, tegnapelőtt és ez éjjel is egy-egy kis eső megenyhítette a rendkívül szomjazó földet és nö-