Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

kalmából a kancellária kiadott. Benne minden előszó vagy történeti visszapillantás nélkül egyedül csak azok nevei vannak felsorolva időrend szerint, akik 1764 óta a rendnek „nagykeresztes", „középkeresztes" és „kiskeresztes" tagjai voltak a jelen évig. Az összes keresztesek száma 1690. A rend száz tagból áll: húsz „nagykeresztes", harminc „középkeresztes" vagy parancsnok (commendatores), ötven „kiskeresztes". A közelebbi években „kiskeresztesek" voltak irodalmunkban: Arany János 1863; Jókai Mór 1876; Gyulai Pál 1895; Mikszáth Kálmán 1910; és én 1911; Vay Elemér 1912. Meghozattam Budapestről antikváriustól Ovidius néhány munkáját. Két nagyobb kötetben a bő német magyarázatos Metbamorpbosesx, melynek összezsúfolt apróbetűs jegyzeti alig használhatók; két kötetben (lipcsei sztereotip kiadás) egyéb költeményeit. Iskolai tanulásom óta alig forgattam azokat. Olykor-olykor véletlenül akadt kezembe egyik-másik. Mindig vonzottak csudálatos könnyűséggel áradó versei, gazdag képzeletvilága. Napok óta küzdök rosszabra fordult vizeleti bajommal. Nehezen akar javulni. Nappalaimat is nyugtalanítja. Emiatt el kellett halasztani tervezett szentpéteri látogatásomat is. 1914. május 15. Nem gyönyörködhettem az idén gyümölcsfáim virágzásában, ami, hallomás szerint, most nagyon is szegényes volt. Gátolt a kijövetelben a folyvást kellemetlen időjárás, részint állandó bajomnak rosszabbra fordulása. Tegnap végre idejöhettem néhány napi itt mulatásra. A haragosszentek baljós napjai: Szervác, Pongrác, Bonifác (május 12-13-14.) a tegnappal elmúltak. [...] 12-én és 13-án szinte két nap tartó csendes, sűrű eső volt, melyet a kiszáradt, szomjas természet megmentőként, örömmel fogadott. Kertecském az idén éppen semmi gyümölccsel nem biztat. Üresen maradtak a fák. Ha mutatkozott is itt-ott valami csekélység, elvette a fagy. A tavalyi túlságos bőség után pihenni akar a termőerő. Gyönyörködve szemlélem azonban az igen dús zöld fű kiterített bársonyát és három nagy gesztenyefámnak gazdag, piros virágzását. - Tegnap a miskolci polgárisktílának hat osztálybeli leánynövendékei jártak itt nálam két tanítónő felügyelete alatt. Nem voltam itthon, nem találkozhattam velők. Hallom, azért jöttek, hogy megtekintsék itt az üveggyárat és az én lakásomat. Mily kegyelet így emlékeztetni énrám a gyermekeket! Néhány nappal ezelőtt Miskolcon hat darab gyönyörű nagy, fejér „Kalvil" almát kaptam dél Tirolból, Bozenből Voinovich Gézáéktól, akik most ott keresik a gyógyulást. Csakhamar Géza levele is megérkezett. Nagyon elszomorított. Úgy látszik, aggasztó mellbajban szenved. Régóta keresi az enyhülést a déli meleg, majd az alpesi hideg vidékeken. Félve gondolok e nagyon értékes, fiatal barátom sorsára. írói munkásságát sokra becsülöm, hozzám való ragaszkodását szeretetét, valamint nejéét is, szívből viszonzom. Küldtem neki egy költeményt is a „Budapesti Szemle" számára, A pacsirtához címűt. - írtam e hónapban Kálvinról is, melynek tárgyát már régen hordozom a fejemben. Szépen folydogál, ömledezik, de nem vagyok vele megelégedve. Valamikor megígértem ennek megírását a „Protestáns Szemlének". Talán el fogom küldeni.