Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)
Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)
tás, bár azt maga a költő végezte, bizonnyal távol marad az eredeti versek hatásától. Százhárom darabot tartalmaz a kis könyvecske. Az egészet külső és belső különleges volta teszi érdekessé és ajánlatossá. De talán befolyással volt a jutalmazásra az az általános irodalmi fontos működés is, melyet Tagore a maga hazájában kifejtett. Olvasgatom most Kiss József költeményeinek most megjelent második kötetét. Nincs már ebben annyi [...] héberi vonás mint az első kötetben. Arcképe díszíti a könyvnek még a külső tablóját is. De a nagyapjáról írott Legenda, a kötet leghosszabb darabja semmi tekintetben nem érdemelte a ráfordított fáradságot. Gyarló héber dolog az kívül-belől... [...] A szerencse, ha későn is, bőven megadta neki a rég várt méltánylatot. Az én egészségem, különösen gyomorbeli állapotom s azzal egybefüggő rendes bajom sehogy se bírja visszanyerni előbbi rendesebb folyamát. Sokat szenvedek miatta, különösen éjjel. [...] a táplálkozásra egy idő óta nagyon figyelek, de úgy látom, elkéstem vele. Miskolc 1914. január 22. Hullanak mellőlem egymás után mindazok, akik vagy életkoromhoz, vagy szívemhez, vagy mind a kettőhöz közel állottak. Lassankint látnom kell, hogy egyedül maradtam. Velem van még az élet természetes ösztöne, amit szinte életkedvnek is mondhatnék. A régiek legutolsóját kísérjük ma délután örök nyughelyére, a lutheránus temetőbe: Lichtenstein Józsit. Tegnapelőtt, január 20-án, délutáni tizenkét és egy óra közt hunyt el rövid betegség után, rám nézve váratlanul és mélyen megszomorítólag. Régi barátom volt - itt Miskolcon legutolsó a régiek közül. Nagyon szerettem és becsültem őt. O is állandóan ragaszkodott hozzám. Nagy eredménnyel, nagy érdemeket szerezve futotta meg hetvenhét évre terjedő életútját. A közügynek volt egyik legbuzgóbb, legodaadóbb támogatója, úgyszólván annak élt. De nem feledkezett el saját családjának anyagi boldogításáról sem. Váratlan elhunyta rendkívüli hatással volt a Miskolc városi társadalom minden rétegére. A helybeli lapok el vannak árasztva a róla való megemlékezéssel, amely itt-ott szinte a dicsőítésig fokozódik. Tipikus egyéniség volt. Alakja mélyen vésődhetett azok szívébe, akik őt közelebbről ismerték. Én az utolsó régi barátomat gyászolom benne, s híven megőrzöm emlékezetét. Miskolc 1914. január 23. Tegnap délután eltemettük Lichtenstein Józsit. Fényes volt a temetés. Közelből és távolból érkezett előkelő közönség sűrű sorai álltak a koszorúkkal elhalmozott koporsó körül. A gyászoló rokonok vagy legközelebb érdekeltek, nők és férfiak, a koporsó mellett két oldalon. Az utca pedig szorongásig megtelt a bámuló közönség ezreivel. Három papnak volt szerepe a szertartásnál. Azonkívül két világi szónok beszélt: egyik a város polgármestere, másik gróf Haller a miskolci „munkapárt" el-