Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Kertemben a „Virginiai" rózsaalma (nyári) rendkívüli, szin[te] bámulatos bőséggel hozza a szép gyümölcsöt. Meg van érve, sűrűn hulldogál. A fa alja mindig terítve. A túlterhelt ágak egymásra borultak, s itt-ott le is törtek. Most a tegnapi nagy zápor még inkább megviselte. 1913. július 19. Itt mulatásom a mai - ötödik - nappal véget ér. A kellemetlen, esős időjárás nem engedte, hogy óhajtásom szerint örvendhessek itt időzésemnek. Még a szokott olvasgatásban sem találtam szórakozást. Várom a jobb jövőt. Pár óra múlva indulok. Miskolc 1913. július 23. A múlt héten öt napot Szentpéteren töltöttem. Mulatásomat zavarta a kellemetlen, esős, zivataros időjárás. Kertemben figyelmem és örömem tárgya volt különösen egy almafa, a „Virginiai" rózsaalma. Törpefának volt ültetve sok évvel ezelőtt, de az ügyetlen kezelés miatt terjedelmes, nagy fává növekedett. Rakva volt most gyönyörűen kifejlett gyümölccsel a legkissebb vesszőszerű hajlékony galylyacskája is. Lehullott a nagy rész, de használható állapotban. Nyári gyümölcs lévén az egészet leszedtük. Sok véka telt volna belőle. Húgaimnak adtam. Hiszen mióta telepítettem ezt a gyümölcsöst, pénzbeli jövedelmet én abból soha egy fillért se vettem. Huzamosabban időzve megunom ott magamat. Pedig most már nyáron által is csak az maradt számomra üdítő helyül vagy szórakozásul, amire itt Miskolcon mégiscsak több alkalom kínálkozik. Tegnap a Vadászy Pali öcsémnél elköltött ebéd után kisétáltam az oda közel eső „deszkatemetőbe", mely az ottlevő „Deszkatemplomról" neveztetik így. Rég nem jártam ott. Meglepett a csín és rend, melyet ebben a sírkertben az utóbbi időben foganatosítottak. Egyenes vonalban metszett s jól gondozott utak, fényesnél fényesebb, itt-ott valóban nagyméretű síremlékek. Ide temetkeznek a jobbmódú földműves gazdák. Mindegyik hamvait nagy márvány vagy gránit sírkő jelöli vasrácsozattal körülvett sírhalmon. Egy-egy sírhalomnak ily vasrácsozattal igenis nagy kerületet foglalnak. Valóságos pazarlás a területtel. Olvasgattam a síremlékek feliratát. Egész serege azoknak, akiket én közelebbről vagy távolabbról ismertem. Elfogott a mulandóság érzete. Az új sírhalmok itt többnyire a réges-rég elhunytak porai fölött emelkednek. Hosszú-hosszú évek után ezek a most fénylő síremlékek is porba omlanak. Senki sem fogja tudni, kiket rejtett a föld kebele. Kivált a Tiszántúl a reformátusok fejfájára vagy sírkövére legfelül ezeket a betűket szokás bevésni: A. B. F. R. A., azaz „A Boldog Feltámadás Reménysége Alatt". Igen. A feltámadás örökké folyamatban van a folytonos születés által. Tovább időztem egy nagyon egyszerű - harsányi kő - síremlék előtt. A „Deszkatemplom" északi oldalánál mindjárt az első sorban van. Felirata ez: Örök nyughelye Szűcs János ügyvédnek, szül. 1809. aug. 31. m. h. 1878. aug. 31. Szűcs JánosnéZabary Juliánának m. h. 1865. szept. 13.