Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Miskolc 1913. március 30. Nincs javulás, csak rosszabbodás napról napra. Közelget a vég. Nagy kínokat szenved. Gyötrelmesen jajgat éjjel-nappal: „Istenem, végy magadhoz, szabadíts meg!" A táplálkozás teljes hiánya. Gyászjelentését régen elkészítve tartogatom. Most újra leírtam. Ha csudaképpen talán kilábalna is némileg, csak a régi szenvedések folytatása várna reá. Mily kegyetlen végzet, hogy akit annyira szeretünk, szinte magunk kívánjuk az elmúlását! Nyugtalanság gyötör miatta. A vész biztos kitörése már nem oly leverő, mint az azt megelőző félelem. „Nec mihi mors gravis est, posituro morte dolores" (Ovidius, Metamorph, Lib. III., Narcissus). Miskolc 1913. április 9. Az isteni kegyelem szinte csudát tesz ott, ahol a csüggeteg emberi szív reménye már csaknem teljesen kialszik. íme, a szegény nagybeteg, mint látszik, ismét kiszabadult a halál örvényéből, mely őt csaknem egészen elnyelte már. Fölkelhet ágyából, s naponkint néhány órát a szobában támogatva mozoghat, a díványon heveredhet. Arcán és egész erőtlen alakján meglátszik a kiállott szenvedés, de látszik némi halvány vonása a visszatérni kezdő életnek is. Vigasztaló biztatás, de, úgy hiszem, csak rövid időre. A szerencsétlen szegény Cs. Pistának a kolozsvári kórházból máshová helyezése körül is most van folyamatban az intézkedés. Elmebaj-tünetek lépnek fel nála, s nem szabadott megtűrni a rendes idegbetegek közt, ahol pedig több mint egy hónap óta igen jól érezte magát. Nagy feladat lesz máshova, talán elmegyógyintézetbe vitele, mert amint kifogyhatatlan helyes, értelmes levelei mutatják, még teljesen öntudatánál van, s eltévelyedése csak ritka pillanatokban történik. Néhány nappal ezelőtt azzal leptek meg „Nemzeti Kaszinónkban", hogy régebbi, igen rosszul festett s akkor félretett arcképem helyett jobbat függesztettek a falra. A megyei arckép után másolta valamely vidéki festő. Az sem tökéletes ugyan, de legalább nem karikatúra. A gyönyörű meleg napfényes tavaszi napok, úgy látszik, megszűnnek. Komor hidegre változott az idő, újra fűtenünk kell. Pedig, mint hallom, a gyümölcsfák már nagyban virágzanak. Mikolc 1913. április 13. Az oly igen biztató meleg, tavaszi napok után csakugyan visszafordult reánk a zordon tél. Fagylaló hideg napok és éjjelek járnak. A gyümölcsfák igen korán kicsalt virágai tönkrementek. Hallom, különösen a barackfák és a diófák különösen szenvednek. Azokban a virág már megfeketedett. Ma reggel óta pedig sűrűn szakad a hó. Az egész város és vidéke téli színt öltött magára. Az időjósok az egész áprilisi hónapot ilyen zavaros, hideg, gyakran viharos lefolyásúnak jelzik. Jóslataik a most következett napokra valóban teljesültek.