Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Miskolc 1913. február 19. Szinte két hét óta gyötrődöm ezzel a kellemetlen influenzális náthával. Csaknem folyvást a szobában tartózkodom. Nehezen ölöm az időt. Olvasgatás, pepecselés vagy tétlen bámulás „a víz partján várva, míg a víz lefoly". Bajoskodom gyakran a mások bajával. Isten különös kegye és oltalma kísért életemben, hogy sikeresen tudtam gondoskodni gyámoltalan öregkoromnak legalább az anyagi szükség és nyomor elleni biztosításáról. Mily sors várna most rám e nélkül? Van egy egyszerű könyvem. Valaha réges-régen egyik gyógyszerész adta a nála történő megrendelések számlakönyvének. Arra nem volt szükség. Üres fejér papírlapjaira jegyeztem időnként s jegyzem folyvást az apró vers-hulladékokat, töredékeket, ötleteket. Tárca címet adtam neki, melyben „az aprópénzt" helyezem el. Az ide írogatott apróságból sokat feladtam és közöltem A Múzsa búcsújában. Ma is ebbe írogattam egypárt régi papírszeleteimről. Különféle apróságokat jegyezgetek néha ilyen hányt-vetett papírdarabkákra. Mindenfélét, ahogy éppen jön. Sokszor olyat, amit már többször feljegyeztem. íme, néhányat ide is átveszek: Tompa meghalt 1868. július 30. d.u. 4 órakor. Felesége, Sóldos Emília meghalt 1880. november 29. Kazinczy Gábor meghalt 1864. ápril. 18. Bánfalván. Görgei Artúr született 1818. január 30. Görgey Pista született 1825. február 22. m.h. 1912 január 13. Franequera = Franecken, kisváros Hollandia északkeleti részén. Régen híres egyetem volt, melyet magyar tanulók sűrűn látogattak. Gróf Bethlen Mihály fiatal utazó 1692-ben 28 magyar tanulót talált ott („Magyar Figyelő", közli gr. Tisza István). Ultrajectum = Utrecht. Mediolanum = Milánó. Miskolc 1913. február 26. Tavaszi verőfényes napjaink járnak, de azért még mindig téli, fagylaló hideg van, kivált reggelenkint 5-8 fok hideg Réaumur szerint. Az influenza miatt szinte két hét óta tegnap voltam ki először a szobából. Pedig még most sem vagyok teljesen jól. Ma van egyik elhalt unokahúgom leánykájának, Takaró Irmának egybekelése egy járásbírósági írnokkal Szentpéteren. Keresztszüléi, Vadászy Pali és felesége, Irma szinte örökbe fogadva tartották és nevelték, s most tisztességesen kiházasították. A jócselekedet maga magát dicséri és jutalmazza. Az ünnepélyhez én is járultam némi kis ajándékkal. Személyesen nem vehetek ott részt még mindig tartó gyengélkedésem miatt. Pedig az atyafiak nagyon kívánták és szerették volna, hogy a családi ünnepélyen a pátriárka ott legyen. Pár nappal ezelőtt egy kedves megemlékezést, képes levelezőlapot kaptam Schweitzból, Davosból. Voinovich Gézát és feleségét ábrázolja. Ott időznek már csaknem egy év óta a gyönyörű szép, de, mint írják, igen hideg gyógyhelyen. Géza írta régebben, hogy őt tüdőcsúcshurut betegsége miatt küldték oda az orvosok. Szeretem őket. Mindig nagy jóindulatot, szinte kitüntető szeretetet tanúsítottak irántam mind a ketten. Most már nemigen van reményem ahhoz, hogy, mint szoktam, megjelenhessek a fővárosban tavasszal az „Akadémia" májusi nagygyűlé-