Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Ennyi legközvetlenebben környező bajok közt magam, az öreg pátriárka is csak nappal vagyok nyugodt, tűrhető állapotban; éjjelenkint én is csak gyötrődöm. „Levius sit patientia." A múlt nyáron még a Tátrában kezdettem írni egy versecskét, de csak töredéket, egypár strófát vethettem papírra. Tárgya ez: a hangya ne búsuljon azért, hogy nem lett elefánt, a fülemüle ne búsuljon azért, hogy nem lett bérci sas. Hangya és fülemüle. E napokban ütöttem nyélbe. Úgy tetszik még most új korában, mintha sikerült volna. Furcsa, hogy nyugtalan éjszakákon is efféle apróságokkal törődöm. Néha ötletszerűen szinte fölveti akkor magát egy bevégzett, apró költemény. Sokszor egy már meglevőnek kicsinyes foltozgatásával törődöm. Van, eset, hogy fölkelek ágyamból, s leírom. így is, úgy is csaknem értéktelen babrálgatás az egész. Miskolc 1913. február 4. A mi „Közmívelődési Egyesületünk" nagy buzgósággal munkálkodik. Felolvasásokat, hangversenyeket, matinékat rendez, folyvást a közönség nagy részvéte mellett. Ez évben már az eddig Népszerű főiskola cím alatt folytatott előadásait az „Országos Szabadoktatási Tanács" rendeletére Szabadegyetem (University Extension) cím alatt folytatja. Tegnap este hat órakor volt az első ily előadás a „Korona" vendéglő dísztermében. Prohászka fej érvári kat. püspököt nyerték meg első előadónak. Zsúfolásig megtelt a nagyterem. Zengő éljenzéssel fogadták a belépő püspököt. Egyszerű papi ruhával s azon egy vékony aranyláncon kis keresztecskével jelent meg. Középtermetű, vékony férfiú. Arcvonásai nem valami feltűnőek. Nem jelzik nagy szellemét. Beszélni kezdett szabad előadásban, könyv nélkül. Tárgya a mi vegyes közönségünk előtt nagyon is magas és elvont természetű volt: „a filozófia jelen állásfoglalása a valóság fölismerése körül". Nem szólhatok a tartalomról, mert rossz öreg fülem miatt csak töredékeit hallottam. De az ő szónoklata nem közönséges. Csupa tűz. Külsőleg fejével, kezével, egész testével támogatott eleven munka. Feje, arckifejezése, keze egy pillanatra sem nyugszik. Úgyszólván beledolgozza magát a hallgató közönségbe, mely a figyelmét, szemét szinte odabűvölve csüggeszti. Hangja nem valami szépen csengő, de tiszta, nem is nagy terjedelmű, de érthető. Modorosságnak mondhatni, hogy mikor nagy erőfeszítéssel szinte harsogva magasra emelkedik, egyszerre csaknem suttogásig leszáll. Azt mondhatni, hogy szónoki működésében van valami nem természetes, valami színészies. Előadásában a hév, a lelkesedés állandóan magas fokú. Műveltsége, szelleme és szabadabb gondolkodása s annak nyilvánulásai szinte páratlan képviselőjévé teszik őt a magyar katolikus főpapságnak. Elfogulatlan, reális gondolkozásra mutat maga az a cselekedet is, hogy a mi vidéki, ma esti összegyűlésünkre a maga egyszerűségében kérés szerint megjelent, nem a lelkeket halászni Rómának, de tanítani, buzdítani a tiszta erkölcsi világ számára. Az ilyen szövetű püspökből nemigen lesz esztergomi prímás. Szónoklata egy teljes óráig tartott, folyékony, szinte gyors beszéde közben csak egyszer tekintett a papirosába. A közönség lelkes tapsát és éljenzését úgy be-