Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

különböző rétegeiben, a magasakban és az alacsonyakban. Szinte országossá lett az az én megtiszteltetésem a „Kisfaludy Társaság" által. Igaza volt Fejes István püspök barátomnak, midőn azt írta: „Neked életedben adja meg a nemzet azt, amit másoknak csak halálok után szokott adni." - Nem mondom, hogy mindez bizonyos jóleső örömet nem okozott nekem, de így az élet vége felé elmarad az édes izgalom, s csak a mulandóság eszméje uralkodik. Ezelőtt két nappal, január 8-án folyt le a vármegye- és a városházán Tarnay Gyula volt alispánnak főispáni székébe történt ünnepélyes, igen fényes beigtatása, mind a két helyen elég melegséggel. Egész hivatalos múltja, valamint székfoglaló két beszédje is bőséges bizonysága annak, hogy benne a főispáni méltóság megtalálta a maga arra való, ritka képességekkel bíró emberét. Nem címet és címert, de tehetséget, gyakorlottságot, tapasztalást és tetterőt visz oda magával. Több idő óta aggódó figyelemmel kísérem a hírlapokban a Görgei Artúr súlyos betegségéről szóló tudósításokat. Helyzetének nem javulását, csak egy állapotban létét jelentik. E hó 30-án töltené be életének kilencvenötödik évét. Nem hiszem, hogy megérje. Ki gondolná, hogy ily rendkívül hosszú aggkorban is ily hosszú és kínos legyen a halál előjátéka? Emberi felfogásunk szerint az ember földi létében sok nem jól van úgy, amint van. 74. kép. Lévay díszdoktori oklevele