Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

1912. december 25. Végre mégis megengedte a gondviselés, hogy hosszú, igen hosszú távollét után kijuthassak szentpéteri kis „fészkembe". Szeptember hóban voltam itt utoljára. Ennek az évnek négy hónapja betegségemmel való folytonos küzdelemben, úgyszólván szobafogságban telt. Egy Budapestről vett ügyes ápolónő (Hegyi Gyuláné - Kajári Anna) november első napja óta állandóan velem foglalkozik, s minden tekintetben sokat segít rajtam. Ez már a negyedik ily fajta segítség. Voltaképpen csupán a vizelet lecsapolását végzi velem, de minden egyebet is a legapróbb részletig ügyesen és szorgalmasan teljesít. Díja havonként száz korona és teljes ellátás a vendéglőben, ami szintén hatvan korona. Legközelebb úgy egyeztem vele, hogy havonkint százhúsz koronát kap, egyebet semmit, új év első napjától kezdve. Megfőz magának az én konyhámon. Meddig lesz rá szükségem, nem tudom. Félek, hogy talán mindvégig. Most már egypár hét óta megjavult állapotban vagyok, s nappal semmi alkalmatlanságot vagy éppen fájdalmat nem érzek. A hólyag tisztaságát előidézte a folytonos mosás, ami az orvosom szerint idestova elkerülhető is lesz, csupán a villanyozás és a prosztatamasszírozás marad meg egy darabig. Csaknem felülhaladja tehetségemet ez a tenger költség, melybe ez a nyomorult állapot kerül. De az egészség a legfőbb kincs. Áldom a gondviselést, hogy nekem e részben az áldozatra némi módot adott. Karácsony első napja van. Csúnya, mord, ködös, sáros idő. Rendetlenkedése a természetnek. Fel van fordulva az időjárás, mint általában társadalmi és nemzeti életünk. Ez az első eset, hogy én Karácsony első napján elmaradok a templomtól és az úrasztalától. Ezt sem engedi elhanyatlott egészségi állapotom, gyöngeségem. Óvakodnom kell a meghűléstől is. Nem bírnám állva kitartani az úrasztala mellett a szokott szertartás lefolyását. így tilt el az idő lassankint mindentől, ami szívemnek kedves, kegyeletes tárgya volt. E hónap 21-én tartotta esküvőjét Bartányi Anna dr. Kubinyi Pál budapesti orvossal Miskolcon a lutheránus templomban. Régóta nagyon becsültem és kedvellettem a művelt, kedves leányt éppen úgy, mint elhunyt édesanyját, Kubacska Annát és atyját Bartányi Gyulát. Jelen voltam esküvőjén, s az azt megelőző napon egypár meleg búcsú-sort írtam neki. Evek óta tartó s minden különösebb ok nélkül húzódó kölcsönös vonzalom után következett most be az egyesülés. De az elhalasztott, elmulasztott néhány szép esztendő odavan. Az kiesett az ő életükből. December 22-én vasárnap különös és váratlan megtiszteltetésben részesültem. A miskolci református női „Filléregylet" árvaházában jelentem meg az árvák (nyolc leány) karácsonyi örömünnepén, midőn a gyermekek ruhát és különféle ajándékokat kapnak. Vallásos színezettel megy végbe az ünneplés: énekkel, imával, alkalmi egyházi beszéddel. Majd minden évben megjelenek ott. Most a szertartás után előállott Domby László, az egyh.kerületi miskolci nőnevelő intézet igazgatója, s előadván, hogy ez alkalommal a „Filléregylet" határozata szerint egy általában ismert, jeles hazafi működésének ismertetése i£-vén az ő feladata, beszélni fog Lévay Józsefről és költészetéről. És tartott egy oly irodalmi színvonalon álló ismertetést vagy inkább dicsbeszédet, hogy szerettem volna eltűnni onnan, s nem