Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

így? Mindent meggondolva, magamra akarom erőltetni a meggyőződést, hogy mégiscsak jobb így. Sok örömét élveztem egy hosszú életnek minden testi-lelki nagyobb megpróbáltatás nélkül. Most, hogy az élet vége felé kezdődik a szenvedés, nem sokáig tartó fizetés ez a hosszú, boldog múlt időért. Nem hagy el a vallás biztató vigasztalása, az Istenbe vetett erős hit, mely nem mérlegeli a lehetőt és lehetetlent. Azt mondom az énekíróval: „Istenre bízom magamat, magamban nem bízhatom." Itt ül mellettem a javakorban lévő ápolónő, legtöbbnyire összetett kézzel, unatkozva, dologtalanul. Napjában a háromszori, négyszeri könnyű kezelést elvégzi mellettem. Azután nem tud mit csinálni. Úgy látszik, nem nagyon munkaszerető természet. A száz korona havidíj és táplálás nagyon is busás fizetés ily kevés fáradozásért. Mit tehetek róla? „Bele estem, benne vagyok." Csekély vigasztalás, hogy nem lesz talán mindig így. Jól már sohasem lesz, de legalább tűrhetőbben. Ma várom Mariska húgomat Szentpéterről. ígérete szerint a mai napot és holnapot velem fogja tölteni, és saját főztével megvendégel. A rokonok közt leginkább ő viseli szívén az én állapotomat. Szeretném is, ha állandóan itt tartózkodnék, de sajnálom őt kizavarni otthoni csendes magányából, kényelméből. A többi unokahúgom mind családos, Mariska áll magában. Oreá szorítkozom nyugodtan. Miskolc 1912. november 9. Némi visszásság van e lapok egymásra következésében. Ide hozattam tegnap Szentpéterről az előző íveket. Nem tudom, mikor juthatok én ki Szentpéterre, hogy ottani kedves kis „fészkemben" folytassam ezeket az értéktelen és céltalan följegyzéseket, melyeket szüleim halála óta mindig jegyezgetek. Itt Miskolcon sem akarok felhagyni vele. Ma reggel Marczali Henrik látogatott meg. Igen örültem látogatásának. Tegnap este itt tartott előadást az itteni „Közmívelődési Egyesület" meghívása következtében. Vigasztalt és biztatott a bajomra nézve. Ajánlotta, hogy báró Herczel tanárhoz forduljak Budapesten, aki Görgei Artúrt is hasonló bajból meggyógyította. De én nem folyamodom többé Miskolcon kívül senkihez. Nagy baj volna az nekem télvíz idején, s némileg talán nagyon költséges is. Itt is meglesz velem az orvosi kezelés. Van is valami haszna annyiban, hogy a nappalokat nyugodtan, fájdalom nélkül töltöm. Csak az éjszakák folyvást kínosak. Most már csak háromszor kell egy nap elvenni tőlem a vizeletet, amit eddig négyszer kellett. De a háromból egy mindig éjfél utánra esik. Étvágyam is, úgy veszem észre, valamicskét javul. Pedig a jó táplálkozás nagyon is szükséges volna nekem. Gyönge vagyok. Különös kellemetlenségem a rendkívüli reszketegség, mely ezzel a bajjal egyszerre szakadt. E napokban megküldötte nekem önéletrajzát Puky Józsi barátom Kassáról. Én ösztökéltem megírására. Az a rendkívül fontos néprajzi- és könyvgyűjtemény, melyet ő hozott össze élete folyamán s melyet a kassai múzeumnak ajándékozott, megérdemli, sőt megkívánja, hogy a jövendőség is lássa és ismerje az ő pályafutását, törekvéseit, egyéniségét. A rajz mint irodalmi alkotás nem bír különös értékkel,