Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

rosszul telt néhány nap alatt az erdei sétához sem juthattam. Ha jutok is, már rövidre kell azt szabnom. Tavaly még a magasabb vonalakat is nagyobb fáradság nélkül bejárhattam. Most egypárszáz lépést ballagva mindjárt pihennem kell. Eszembe jut Gyulai Pali. Mikor Miskolcon az utóbbi időben meglátogatott, alig sétáltunk néhány percet a piacon meg-megállva egy-egy boltkirakat előtt, mindjárt felszólalt: „üljünk le már, pihenjünk!". A piac közepén nem lehetvén, a legközelebbi boltba mentünk be. Ma még fertelmesebb az idő, mint tegnap volt. Esős, szeles, zordon, hideg. Elő kell venni a télikabátot, aki magával hozta. Ilyenkor elkeseredik sok vendég, s búcsúzni készül. De azért, amint hallom, innen még kevesen távoztak el. Itt és a „Millenniumban", hol szállásom van, még most is el van foglalva minden szoba. Az elfolyt néhány rossz nap után én még nem nyugtalankodom. Várom a jobb és szebb jövőt legalább három hétig. Nagyon kellemetlen, hogy ilyenkor a szobára vagyunk szorítva, kivált, mikor valaki ily magános veréb, mint én. Aludni sem lehet sokat. írni, olvasni sincs elég kedv és erő. De engem mégis álomra hajt napjában a nyugtalanul töltött éjszaka. Ilyen volt a mára virradó is. A gonosz baj szokatlanul sokszor háborgatott. Talán annak is tulajdoníthatom, hogy este sok édestejet ittam. Feljegyzem, hogy itt egy liter édestej ára egy korona húsz fillér. - Úgy látom, hogy mindenben hátrább vagyunk, mint tavaly. Tátraszéplak 1912. augusztus 10. A bérceket ma reggel vékony hóréteg borítja. Szeles, borongós, hideg időnk van. A hőmérő reggeli kilenc órakor a szabadban 8 Réaum. fok meleget mutatott. Duplán kellett öltöznöm - ahogy lehetett. Most is leginkább csak a szobában kell tartózkodnom s küzdenem a bajommal szükség szerint. Ez éjjel is majd minden kéthárom óra után folyvást háborgatott. Úgy látszik, nekem már mindig csak ezt a nótát kell zengedeznem. Jó, hogy csak itt a papíron teszem, s másokat nem untatok vele. Levelet írtam Lucsivnára Hanvay Zoltánnak. írtam neki, hogy elolvastam Esetek című tartalmas könyvét, hogy elmaradhattak volna némely aprólékos, igen is egyéni vonatkozások, hogy az Esetek cím teljességgel nem illik a könyv tartalmának milyenségére, mivoltára stb. Neki nagy írói készsége van és kifogyhatlan írnivalója. Hiába búcsúzik a tollától. Neki azt tovább is forgatnia kell. Fogja is. Ma kaptam értesítést végre Turzófüredről is szinte kétheti hallgatás után. A hír bizony nem valami örvendetes. A gyöngélkedő Jucinak nemigen használ az ott időzés. Szívbaja s az azzal járó fuldoklás nem akar enyhülni. Közelítünk mind a ketten a vég felé. O talán gyorsabban, mint én. O is gyönge szervezete dacára meghaladta már a hetven évet. Ide küldték nekem a „Kiskunság-Dunamellék" című kiskunsági hírlap aug. 2án kelt számát, mely részletesen leírja Baksay Sándor ottani ünnepélyét abból az alkalomból, hogy ez a kitűnőségünk f. é. aug. 8-án töltötte be élete nyolcvanadik évét, s a király most őt a „Ferenc József-rend nagykeresztjével" tüntette ki. Fel van