Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Vadászy Pali ír Feketehegyről szerencsés megérkezéseikről, Cs. Pista Miskolcról a tikkasztó forróság által ott okozott nagy nyomorúságról. Képes levelezőlapot küldtem X.-né Pilta Erzsikének Magyarbélre, T. Ilonkának Miskolcra. A levegő estefelé egyszerre annyira meghűlt, hogy szobámban a hőmérő 20 fokról 15 Réa. fokra leszállott. Komor, hideg, szeles. Séta nélkül vonultam be. Tátraszéplak 1911. július 31. Figyelésem mindennapi első tárgya csak az időjárás. Hiszen az itt a Tátra alatt üdülni vagy gyógyulni óhajtókra csakugyan első fontosságú! Folyvást hűvös, borongós napunk volt; estefelé éppen kemény hideg, úgyhogy a magas bérceket vékony, friss hólepel bontotta. Én későn lettem rá figyelmes, már csak igen csekély maradványát vehettem ki az esti szürkületben. Számos levelet firkáltam. Kaptam néhány sort Hanvay Zoltántól is Lucsivnáról, amit már rég vártam. Említi, hogy derék könyvéből küldött egy példányt Semsey Andornak is, aki azonban „nem fogadom el" ráírassál visszaküldötte, holott a könyv külső borítékára nagy betűkkel oda van nyomtatva: „tiszteletpéldány". Jellemzi a nem normális szervezetű és viselkedésű, cinikus embert. írja Zoltán, hogy egyik unokája, Ferkó most lőtte az első őzbakot, s abból egy combot nekem akar küldeni. Gratuláltam, s kértem, ne küldje. Nem méltó, s nem is tudják azt itt jól elkészíttetni. Aztán miért közöljem arra nem érdemesekkel? Tátraszéplak 1911. augusztus 1. Megérkezett augusztus is. Közeledünk a búcsúvételhez, melyet, mint fentebb említem, már előre versbe foglaltam. Fölleges égbolt alatt hidegen köszöntött be az első nap. Gyanús ez a végletek közt ugrándozó, szeszélyes időjárás. Amint a szobám heti árát fizetgetem szinte meglepetve veszem észre a kedvezést, hogy nekem, mint szinte tizenkét év óta állandó törzsvendégnek, nem a rendes négy, hanem csak három koronával számítják a szoba napi árát. Lucsivnáról csakugyan megérkezett az őzeomb ma délben. így az én tegnapi levelem kérése füstbe ment. Újra megköszöntem a fiatal vadász szíves megemlékezését. Oly ízessé teszik-e itt holnap ebédre a küldeményt, hogy a küldő szívességéhez illő ízletessé váljék? Nem tudom. Kötve hiszem. Szokott reggeli és esti sétámat elvégeztem. Fölemlítettem Semsey előtt a H. Zoltán könyvének visszaküldését, megmagyarázva a dolog mivoltát és körülményeit. Röstellte. Tévedésnek mondotta cselekedetét. Nem nézte jól meg a küldeményt. így írtam meg Zoltánnak. Tátraszéplak 1911. augusztus 2. Tegnap estefelé búcsúzni jött hozzám Csengery Lóránt és Tarkovics József a tátrafüredi asztaltársaságból. Ok holnap már hazautaznak. Mind a kettőjöket hi-