Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

szobából. Nem voltam fekvőbeteg, de testben, lélekben és kedélyben úgy összetörve, hogy szinte szerettem volna önmagamtól megszabadulni. Nem olyan ágyhoz szegező betegség ez, de valami lappangó, az egész szervezetet átható, szinte megbénító csapás. Erős köhögés, förtelmes köpködés, taknyosság és teljes étvágytalanság. Éppen tíz esztendeje, hogy gyomorhurutban nagybeteg voltam, melyből aztán a T-átra gyógyított ki. Azóta soha egy órára se volt betegségnek mondható bajom. Annál nehezebbemre esett most ez a - meglepetés. Most már, a harmadik héten, kezdek magamhoz térni. Néha ki is mehetek a szabad levegőre, de még mindig érzem a baj maradványát. <foV* rTH^ , tLGJftOv *LrVl£n,?^ .áZs***^ (^Lr^-^^p^K>>. kép. Lévay levele özv. Tóth Lászlóné Csenák Judithoz Megtörtént, amit régen várnom lehetett. Az én szeretett barátom, Horváth Lajos március 12. napján esti kilenc órakor jobb létre szenderült. Szinte két év óta kötötte őt szobához s tartotta távol a társaságtól az emésztő betegség: asztma és érelmeszesedés, gyötörte az elfulladás. 1906 óta nem láthatta már a Tátra, melyet harminc évig látogatott. Rohama napjában kétszer-háromszor is meglepte. Sokat szenvedett. Szenvedését, melyről tudta, hogy a vége biztos halál, kivált az utolsó időkben türelmetlenül, szinte lázongva viselte. Nem bírta megérteni se az Istent, se a természetet, mely őt ily sokáig sújtolja. Sokszor kérdezte: mit követhettem el életemben, hogy ezt a hosszú kínzást megérdemeljem? Nem volt már vigasztalására sem gyönyörű kertje, sem kedves, szép lakása, sem nagy vagyona. Úgy nézte és