Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

töltötte az új templomot. Imádkozott Antal G. püspök; beszédet tartott Kenessey B. püspök; a sírnál Tüdős István miskolci esperes. Rest füleim miatt csupán Tüdős beszédét értettem közelében állván. Kenesseyét töredékesen közölte a hírlap. Az nem felelt meg várakozásomnak. - Délután a két püspök, továbbá dr. Baksa Lajos konventi előadó és Dókus Gyula alispán meglátogattak lakásomon, de nem voltam otthon. Sajnáltam. Kun Bertalannal én is egyik jó barátomat veszítettem el. Magas helyzetében is nyájas, egyszerű lénye is rokonszenvet ébresztett. Értéke szerint méltányoltam tehetségét, jellemét és működését. Mindig sajnálattal néztem, hogy késő vénségében is, testi-lelki ereje fogytán is küzdenie kellett - mint maga mondotta - a megélhetésért, hivatala terheivel. Mindhaláláig küzdött. Jutalma lőn életében a hangos, de üres köztisztelet, halála után pedig a nagy, igen nagy, népes temetés. 1910. október 7. Két nap folyvást esett a sűrű eső erősen csökkentve a közeli szürethez kötött reményeket. A szőlőt különben is sok helyen megviselte a peronoszpóra és a nem kedvező időjárás; most a rohamos rothadás fenyegeti. Tegnap kiderült, s gyönyörű, napfényes őszi napunk van ma is, bár reggeliben ködös és híves volt: 3-4 fok meleg és dér. Most magam is azért vagyok itt, hogy kertemben a kerítés mellett nyomorgó venyigéimről leszedjem a kevés, félig-meddig meg is romlott fürtöket. Ezzel aztán teljesen be lesz takarítva mindaz, amivel ebben az évben a kertem megajándékozott. Nincs örömem az idén a különben eléggé bő alma- és körteterméssel. Szinte egy egész szekérrel vitettem a múlt hónap végén Miskolcra amellett, hogy itthon is elláttam vele az unokahúgaimat. A szekér is összerázta az útban, s szállásomon a pincében, hová elhelyeztem, megártott neki a nedves levegő. Alma és körte nyakra-főre rothad, és mi marad, rohamosan érik s fogyasztani kell, mert jobbára mind őszi gyümölcs, még az is, ami a faiskola névjegyzékében télinek van feltüntetve. Az élvezetet nagyon korlátozza nálam az is, hogy az alma evését nemigen tűri a gyomrom, pedig almám van a legtöbb... Bizony most is korábban szedtem egyetkettőt, mint kellett volna: a nagy almafáról a pirosas téli „Kalvilt", mely nagyobb részint egészen zöld. 1910. október 8. Tegnap leszüreteltünk. Egypár kosárka szőlőt viszek most mindjárt magammal Miskolcra. Ennyi az egész. Ugyanennyi romlottabb fürtöt adtam húgomnak, hogy majd a maga szinte silány kerti termésével kifacsarja. Ki is facsarta, s mint hallom, az egészből tizenöt-tizenhat liter rabvallató folyadék került ki. Most a teljesfen] kifosztott fák háborítlanul készülhetnek a téli nyugovásra. Vagy mégsem egészen. Novemberben tisztogatni fogom. A jövő hét folyamán mind itt, mind Miskolcon egy-egy szüret élvezése vár rám. Itt a Vadászy Palié, amott a Csernák Pistáéké. Aztán ugyanott az egyházkerületi közgyűlés, melynek legfőbb tárgya a megválasztott új főgondnok, Dókus Ernő ünnepélyes beigtatása, és a megüresedett püspöki hivatal betöltése iránti intézkedés. Az első nap, október 11. csupán az ünnepélynek lesz szentelve.