Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

„Kalvil" almafán hagytam még továbbra. Leszedtem a törpefák közül a negyven darab „Jonatán" és a harminc darab „Bismark" almát is. A körtefák közül a nagy kertben levő gömbölyű, vastagbőrű körtéket is. Ez kevés volt, de oly kifejlődött gyönyörű nagyok, hogy szinte megleptek. - Törpefáimon az alma és körte, ami kevés van, még mind rajta van. Későbben érő téliek is vannak. Baj, hogy a nagy fákon a körte is hulladozik. Szilvám, három „bercencei" és egy sárga, nagyon bőven van. A körte- és almafélék többnyire férgesek. Nemcsak a szeles, esős időjárás, de az is okozta lehullásokat. Amiket a fákról szedtünk, többnyire azok is ilyenek. Sok fáról, ha kevés volt is egyeseken, együtt mégis elég sok került. Tegnap és ma az időjárás kellemes, őszi, híves napfényesre változott, amely ezelőtt folyvást igen változó, esős volt. Országszerte, sőt külföldön is rendkívüli pusztító árvizekről tudósítnak. Szerencse, hogy vármegyénk eddig még kímélve maradt. Hála az égnek, az én egészségem is változatlan! Nappalaimra semmi panaszom, de éjjeleim bizony fájdalmasan nyugtalanok. 1910. szeptember 18. Itt van az ősz a maga búskomoly, most éppen derült, szép napjaival. A nap még hintegeti reánk meleg sugarait, de nem gyarapítja már az éltető erőt, sőt lassankint csökkenti. A fák lombjai, a mezők pázsitja, az előttem emelkedő vidám hegyek eleven zöldje halványulni kezd. A munkás természet készülni látszik a közelgő nagy pihenésre. Kertemben ami gyümölcsöt a múlt héten még szedetlenül a fákon hagytunk, tegnap mind leszedtük, még a télieket is. Nagy mennyiség került össze különösen körtéből, de almából is elég van. Jut belőle az atyafiaknak. Különösen örülök néhány törpefám első gyümölcsének. Van egypár körtefám ilyen: a „Totlében" és a „Kolmár pasa", mely több év óta itt növekszik, s most hozta az első gyümölcsöt, öt-hat darab rendkívüli körtét mindegyik. Holnap beszállítom Miskolcra az egész termést, ellátván belőle előbb az itteni húgaimat. A kolerától való félelem tartja remegésben a n'épet. Oroszországból terjedt át a szomszéd országokra. Szórványosan jelentkezik már Ausztriában is, nálunk is. Nálunk különösen a Duna mentén fekvő községekben. Mondják, sőt orvosok állítják, hogy a Duna vize fertőzve van. Rendkívüli óvintézkedések történnek országszerte mindenfelé. Mondják, hogy mindamellett sem fogjuk elkerülhetni a pusztító veszedelmet, habár talán mérsékelni sikerül is. Miskolc 1910. szeptember 29. Tegnap este hat órakor érkeztem haza ide Miskolcra Gortvakisfaludról, egy Gömör megyei kis községből, ahol egyik unokahúgomat, Szűts Jolánkát látogattam meg. O az ottani református papnak, Kiss Ferencnek felesége s már úgy negyedfél hónapos egészséges fiúcskának édesanyja. A körülményekhez képest minden tekintetben kielégítőnek találtam elhelyezkedésöket. Tágas, szép udvarok, eléggé kényelmes lakhelyök van. A papi jövedelem is, bár nagymértékben állami segélyre szorul, ha nem bőven is, de mégis biztosítja a kis család megélhetését. A