Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Tegnap itt a kávéház előtti szabad téren erőmutatványokat produkált egy bozontos fejű, fekete ember... Nagy közönség bámulta, de nem mind fizette. Legközelebb pedig hangversenyt hirdet a dalművészet valamely megszorult női apostola. Oh, művészet! Tátraszéplak 1910. augusztus 1. Jeltelenül elfutó nap. Délig szinte túlságosan ragyogó meleg. Délután felhős égbolt, esőre hajló. A bérceken sűrű, kék lepel terjeng, s láthatlanná teszi a tetőket. Olvasgatom a The Settlers in Canada angol regényt. Sok szót nem értek, de a történet folyamát mégis megérthetem. Gyakorlatnak még így is igen jó. Lillike egyszer megemlítette nekem, hogy ő csupa időtöltésből német verseket ír. Kíváncsi voltam reá, miután eddigelé különös hajlamot a költészetre nem vettem észre nála. És még német verseket! Vagy tán nem bízik annyira magyar, mint német stílgyakorlatához? Elkértem tőle néhányat, miután előbb egypárt felolvasott előttem. Kért, hogy egyet vagy kettőt fordítsak le magyarra. - Most olvasgatom a gyakorlatokat. Van azok közt néhány megszívlelhető; le is fordítottam egypárt. Üresnek egy sem mondható. De az alkotó, alakító kéz még gyönge. Buzdítani fogom, hogy ha már, bárcsak időtöltésből is, ismerkedni akar a Múzsával, magyarul ismerkedjék. Mariskának levelet írtam Szentpéterre. Tudattam vele szerencsés megérkezésemet és az itteni körülményeket, s értesítést kértem az otthoniakról. Elég szomorú apróság van ott, miről tudni akarok. Tátraszéplak 1910. augusztus 2. Bosszankodom. Pár nappal ezelőtt három versecskét fordítottam magyarra a Lillike németjéből, hogy majd elküldöm neki. A papírdarab, melyre leírtam, még ma reggel is asztalomon hevert. Most sehol nem találom. Hogy valaki elvitte volna, nem hihetem. Ma reggel Horváth Lajosnak levelet írtam: nem tettem-e abba tévedésből? Most evégett külön levélben kérdezem őt. Ma reggel kisétáltam a Felka-patak partjára az úgynevezett szép kilátáshoz. Húsz-harminc rusznyák foglalkozik ott az erdőirtással a villamos részére. Ásóikba, csákányaikba faragtak nyeleket. El sem tudom képzelni, hogy a Felka-patak roppant terjedelmű, mély völgyét miképp fogják áthidalni. Erre már igazán elmondható, hogy „perrupit Acheronta Herculeus labor". Az idő nehezen múlik. Az itt töltött néhány nap még nem hozta hozzám oly közel ezt a szép természetet, mint óhajtanám, s mint más években történt. Minden lassan halad, az olvasgatás is, a sétálgatás is. Ez utóbbi különösen nehezebben megy már. Egyéb társaságom sincs, mint az idehozott egypár könyv és ez a fenyves erdő. Az is nyugtalanít, hogy Bikkszádról még eddig hírt nem vettem. Azt találtam otthon mondani nekik, hogy nekem ide rossz hírt ne írjanak. Talán igenis megfogadták. A mai nap is elég kedvezőn folyt, bár kissé borúsan, szinte esővel fenyegetőleg.