Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Tegnapelőtt érkeztem. Kigyönyörködtem magamat kertem dús lombozatú gyümölcsfáiban és rózsáiban. Most már a lombok sűrűjéből mégis világosabban kivehető a termés. Egy-egy fácskán kielégítő, némelyiken kevés, némelyiken semmi. Mégis, ha így megmaradna, eléggé el lennék látva télre, sőt másoknak is jutna belőle. Pár óra múlva a déli vonattal Rimaszombatba utazom Bornemisza László főispán barátom látogatása végett. Megígértem ezt neki e tavaszon, s a látogatás Tompa szobrának is szól, melynek ligetje, mint hallom, most rendkívül üde és szép. Irodalmi foglalkozásom Miskolcon régóta éppen semmi. Inkább csak szórakozás, időtöltés végett olvasgatok összevissza mindenfélét. E napokban, a „Shakespeare Társaságtól" vett emlékeztetés folytán, a Vízkereszt-íordhásom szövegét vizsgáltam át, s javítgattam itt-ott. Ezután csak Titus Andronicus van hátra, melyet szintén gondosan át kell néznem, mert arra valóban szükség van. A „Kisfaludy Társaság" új, javított Shakespeare-fordítások kiadását tervezi. Én az említett két darabon kívül az általam fordított négy történeti dráma szövegét már előbb átnéztem, s javítgattam. Az átnézést, ha magok a fordítók nem teljesítik, a társaság mások által teljesítteti. Időjárásunk alig hagy kívánnivalót. A múlt napokban egyes vidékeken gyakori volt az eső, most már rendben van. 1910. július 2. A múlt hónap 22-23-24. napjain teljesítettem a rimaszombati látogatást Bornemisza László barátomnál. Gyönyörűen berendezett főispáni lakása van a vármegye pompás új palotájában. Elhalmozott szíves vendégszeretetével és figyelmével. Még most is érzékenyen siratja a múlt évben elhunyt feleségét, akinek igen szép sírhalmához is kisétáltunk. Többször álldogáltam és méláztam Tompa szép szobra mellett. Teljes tavaszi virulatban áll körülte a bokros liget. A szobor talapzata körül gondosan ápolt virágok díszlenek. Visszagondoltam az ő életére. Mintha annak gyötrelmei, tövisei most már a virágszőnyeg alá rejtve pihennének. Látom, hogy a szobor is egy szál virágot tart a kezében: de az a virág ott már ércalakot öltött. Mintha a költő életét akarná jelképezni. Megnéztem a református templom utcára néző külső falába helyezett igen szép márvány mellszobrát a mi szerencsétlen Ferenczy István szobrászunknak, valamint a fal alá helyezett sírboltban az önmaga által faragott szarkofágot, melynek tetején az általa összetört, de most összerakott Eurydice-szobor fekve pihen, belől pedig az ő hamvai nyugszanak. Hozzánk, élőkhöz beszél ez a későn dicsőítő emlékezet, nem őhozzá, aki most már maga is csak egy puszta emlék. Még a közelben levő állami gazdasági tanintézet telepét látogattuk meg, melyet most másodízben láttam. Nagyobb terjedelmű, mint előbb. Mindenütt nagy rend, szabályos, változatos beosztás stb. hirdeti az igazgató arr aval óságát. Ez Fekete Pál, egy megnyerő viseletű ifjú férfi, Fekete Dezsőnek, az én hajdani megyei aljegyzőmnek fia, Borsod megyei származás. Örültem, hogy megismertem. Az intézetben most harminckét fiú tanulja a parasztgazdaságot. Dolgoznak naponkint rendszeres beosztással. Az elméletet rögtön követi a gyakorlat.