Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Turzófüred 1895. július 24. Időjárásunk megunja néha: el-elpityeredik. Mára virradóra is megöntözte a földet egy kissé. S ma délben ismét nekiindult némi rövid ideig tartó esőcske, azután kitisztult az ég. Talán csak kiviszi már, ha nem valami szépen is, de legalább tűrhetőleg, azt a három napot, amennyire itt mulatásom terjed. És általában az augusztusi napok kedvezőbbek ezen a felvidéken, mint a júliusiak. Reményem van az itt maradó és még érkezendő vendégek érdekében, hogy a jó időt nem viszem el innen magammal. Elfeledtem följegyezni, hogy a múlt napok egyikén dr. Dirner budapesti lakos, gölnicbányai születésű szenvedélyes galambtenyésztő Budapestről hozott több mint kétszáz postagalambot bocsátott ki a gölnicbányai várrom területén nagy nézőközönség jelenlétében reggeli tíz óra tájban. A felbocsátott galambok nagy magasságban kerengtek egy kevés ideig, akkor egyszerre megkapva az irányt nekivágtak a légi útnak, s mint azóta hírül hozták, déli tizenkét órakor már Budapestre érkeztek az ő megszokott szállásokra. Alig maradt el belőlök nyolc vagy tíz darab. Turzófüred 1895. július 25. Déli tizenegy óra felé jár az idő. Szinte félelmetesen és melegen ragyog a nap. Aligha eső nem rejlik a háta megett. A gavallér katonaorvos talán most is „mérget merne rá venni". Furcsa, hogy még ebbe a kis zugfürdőbe is elkíséri a nőket a feltűnési, szereplési és feszítési vágy. Némely hölgyecske - pláne némely vénecske is - háromszor is öltözik napjában, s cifránál cifrábban. És ugyan kiért, miért? Hiszen, amint látom, magamhoz hasonló ősz és kopasz öregurak sétálgatnak itt nagyobb számmal, lassú, vontatott lépésekben, akiket ha talán még a hivatalos élet nem is, de a női élveknek örvendő pezsgő élet régen nyugalomba helyezett. Többé-kevésbé fiatal lányokat még csak látok imitt-amott, de fiatalemberekben nagy a szegénység. Szombaton tartják meg a szokott Anna-bált. A hirdetmény ki van bocsátva, az aláírt rendezők is többnyire az előbb említett vén gárda soraiból kerültek. Azoknak tánca és szép szeme nemigen érdemli meg, hogy azon a napon negyedik öltönyében jelenjék meg, drága Nagysám! Időnk folyvást kitartott. Most esti nyolc óra után is enyhe, bár kissé hűvös a levegőnk. Nagy megelégedése ez a közönségnek. De nem olyan ám a vendéglői ellátás, melynek rendetlensége ellen ma délben már a többek közt én is kikeltem. S velem együtt a szegény világtalan kapitány, kivel e közös baj miatt meg is ismerkedtem. Bendik Istvánnak hívják. Melczer Gyula volt alispánt ismeri. Közelebbi körülményeiről kérdezősködni még nem volt módomban. Panaszkodott, hogy őt ma egy részeg parasztasszony bántalmazta, hogy a szabad tóban fürdő nejét, midőn a kabinban öltözködött, valami cigány megleste. Elégtételt sürgetett, de azt itt nincs kitől kérni vagy remélni, mert az igazgatói tisztet egy özvegy nő teljesíti. Felügyelő vagy rendfenntartó férfi a fürdőben nincsen. Az is példátlan, hogy a szabad tóban fürdés férfiaknak és nőknek meg van engedve. Magam is láttam ott