Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

vagy fokozódott a veszély? Nincs-e vagy nem volt-e ott szükség az én személyes jelenlétemre, melynek elmulasztása miatt már most is nem egy oldalról hallok észrevételt? A mentés munkája körül lényeges hasznot, tudom, nem tehettem volna, nem többet, mint mennyit a járás főtisztviselője tett, de talán eggyel kevesebb ok lett volna a kifogásra, melyet most némelyek keresve keresnek. Megtörtént. Hiszem, hogy amiatt a vész se nem nagyobbodott, se nem kisebbedett. 1895. május 5. Bizony reám férne kipihenni néhány csendes, nyugalmas napon a különböző fáradalmakat. Még a múlt hó 18-án, 24-25. és 26. napjain meglátogattam az árvíz által károsult Tisza-menti tíz községünket. Az okozott kár mérveivel és az áradás különösebben vészes irányával most már tisztábban lehetett megismerkednünk, s alaposabban megvigasztalhattuk a lakosokat bizonyos segély ígérésével. Izgató és fárasztó látogatás volt. Együtt tettük az utat főispánunkkal. Mennyit válthatunk be az ígéretből, az az igénybe veendő segélyforrásoktól függ. Az is ér valamit, hogy néhány romba dőlt vagy dűlő félen lévő ház szegény lakóinak 495 forintot kiosztottam. Nyugalomról s kipihenésről azonban szó sem lehet. Tegnap este jöttem ide, holnap reggel visszatérek. A tavasz már teljes pompájában kiontotta a fák virágait. Alma- és körtefácskáimat fürtökben ékesíti a piros és fehér virág. Baj, hogy vannak olyanok is, melyekből már kialudt vagy kialudni készül az élet. Úgy látszik, pótlásra minden esztendőben szükség lesz. De hát maga a gondozás és küzdés eme folytonossága is ad egy kis örömet s egy kis reményt. S efféle külső babrálás kétszeres értékű akkor, midőn zsibbadt szellemünk önmagához méltóan foglalkozni, meglankadt képzeletünk fent a magasban repkedni már nem képes. Természetes - tudniillik nekem természetes -, ha ide nem írnám is, hogy első gondom volt a mai vasárnap reggelén kisietni szüléim sírhalmához, s lélekben társalogva tölteni néhány percet az ő feledhetlen alakjokkal! Itt ebben a kegyelet által megszentelt kis hajlékban, mind mindig, most is az ő szellemök leng körültem... Előttök, tudtokkal cselekszem és gondolok itt mindent... A jövő hét nem közönséges alkalmakat nyújt nekem az élvezetre, jobban mondva az izgalmakra. Egyházkerületi gyűlés Miskolcon, akadémiai ülés és ünnepélyes közgyűlés Budapesten, s ugyanott folytatása egy évek hosszú sora által hamuba temetett szikra élesztésének és lobogásának. Vajha azok az őrszellemek mindenütt kísérjenek és óvjanak! 1895. május 29. A főszolgabírói hivatal látogatása közben vagyok itt. Tegnapelőtt Putnokra s tegnap onnan Ózdra mentem, s ott végeztem; a mára virradó éjet itt töltöttem, s most innen Edelénybe rándulok hivatalt vizsgálni; este a nyolc órai vonattal vissza a központba. Mindenütt látok jóakaratot, egy kis igyekezetet is, de az eredmény rend, pontosság és intézkedés tekintetében mégis kevés. Kevés az eszköz is, melylyel ezek a tisztviselők dolgozni kénytelenek.