Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Az ebédet, a rossz ebédet társaságokban költöttem el. Csaknem kivétel nélkül igen szívesen láttak. A miniszter, annak jelzéséül, hogy én most már búcsút veszek tőlök, az ő saját termésű (dunaörsi) egy butella traktaborához még egy másik butellát is tetetett az asztalra, s mindnyájan kölcsönös jó kívánságok közt végeztük a búcsú-koccingatást. A miniszter igen lelkemre kötötte, hogy ne menjek haza anélkül, hogy Tátralomnicon az új „palotát" meg ne nézném, melyhez hasonló egész Európában alig akad egy-kettő. Időm rövid, csak a holnapi nap van hátra. Nem tudom, teljesíthetem-e. Tátraszéplak 1907. augusztus 9. Ez az utolsó nap. Ez is kedvező, meleg, derült. Úgy látszik, csakugyan most következett el a várva várt kellemes nyári, állandó időjárás. Kitűrtem a hosszadalmas, sanyarú bevezetést. Nem sokat bánom, hogy nem részesülök már itt a jobbra fordult folytatásban. így is találtam néha egy-egy kis örömet. Emberekben nemigen, hanem a természetben: az óriás bércek, az erdők, a virágok, a napfény, a fellegek stb. És maga a levegő, a mostoha időjárás dacára is, úgy vettem észre, erősítőleg hatott rám. Nem nyereségül számítható-e az is, hogy vágyakoztam sokszor az elhagyott, egyszerű otthon után? Mindent egybevéve mégis azt mondhatom, hogy az itteni időzés nem felelt meg várakozásomnak. Ha előre látom a körülményeket, jobb lett volna otthon maradnom. Amire leginkább számítottam, hogy majd itt a magányban becsalogatom lelkembe az ihletet s valamit lendíteni fogok, az nem sikerült. Azt mondhatom, ezen lapok értéktelen jegyezgetésén kívül semmit sem írtam. Ezt is cél nélkül, csak éppen időtöltésből. Olvasgatásom is csak nagyon felületes volt. Szóval ez a mostani üdülés nemigen bír vonzó erővel a jövő évi látogatásra. Pedig a füredi „illusztris társaságban" azt hallottam, hogy: „míg élünk, mindig el kell ide jönnünk". A mai délután már jórészt csomagolással telik. Amire most itt voltaképen szükségem volt, az biz' egy kisebb útitáskában is elfért volna. A sok ruhanemű felesleges volt, s használat nélkül maradt. A hazaviendő apró emléktárgyakhoz, mint más években, úgy most is, három bokréta Érikát kötök. Az most itt teljes pompájában virágzik mindenfelé. Eleven színét, mondhatni üdeséget bokréta alakban is sokáig megtartja. Bármilyen szép vagy, Tátraszéplak, Téged már én magadra hagylak Üdültem nálad négy hetet De csak úgy, ahogy lehetett. Gyakran csak névleg volt üdülés De a valóságban - kihűlés; Utánad egy emlék marad: Hogy eltagadtad a nyarat.