Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Most már csak négyen tesszük az egész fürdői közönséget: egy ref. néptanító Börvelyből, egy ifjú kereskedő Nagykárolyból, Dálnoky Károly borsodi társam Nyékről és én. Holnap délután mi is útra kelünk, s a fürdőigazgatóság eldanolhatja, hogy „puszta a Béla udvara". Bikkszád 1894. szeptember 7. Pár óra múlva indulok innen. Az idő kitartott mind e mai napig. Az éjjel meglehetős szapora eső esett, mely még ma reggel sem szűnt meg egészen. Most dél felé nekiindult, a szél, és a nap erősen küzd a szakadozni kezdő fellegekkel. Rossz éjjelem volt. Úgy hiszem, a versírással való foglalkozás izgatott fel. Fájt, hol fájni szokott, s aluvásom fel-felrebbenő, nyugtalan volt. Tehát még az ilyen élvnek is meg kell adni az árát. Nagy megelégedéssel távozom. Többet, szebbet, jobbat, mint amiben itt tizennyolc napon át részesültem, kívánva se kívánhattam. Könnyezett az ég, midőn ide jöttem, könnyezik, midőn eltávozom. De amely idő e két könnyezés közt esik, rám nézve az öröm mézes heteinek bátran beillik. Nem viszek több egészséget, mint amennyit hoztam, de viszek kedves emléket, magammal megelégedést, és ami ezt neveli, néhány itt született költeményt. 1894. szeptember 14. Hosszabb távollét után ma vagyok itt először. Három hetet töltöttem a bikkszádi fürdőben oly kedvező körülmények között, mintha csak a régi próféták módja szerint szövetségre léptem volna az Úristennel. Megjött ott munkakedvem, elevenségem; dolgoztam eleget, ami jóleső nyugalmat okozott, s felköltötte bennem némileg a régi önbizalmat is, hogy megvan még bennem a munkaképesség, csak egy kis pihenés, csak egy kis határozott akarat szükséges. Elkészítettem mindent, el az Erdélyi János emlékezetének szentelni óhajtott sorokat is. Egyebek közt az sem csuda az én koromban, ha emlékező tehetségem nem oly erős már, mint valamikor volt, ami nemcsak abban nyilatkozik, hogy egy vagy más tárgy, esemény vagy név nem jut eszembe hirtelen, de abban is, hogy amit könyv nélkül meg akarok tanulni, nehezen ragad meg emlékezetemben, és a tudás soha sem biztos egészen. Azt hiszem, ez is másképp volna, ha szigorúan fegyelmezném magamat, ha Arany János példáját követve gyakran tartanék emlékezet-gimnasztikát, s üres időmben verseket vagy egyebeket pontosan bemagolni próbálgatnék. Tegnap mintegy négyezer emberből álló katonaság volt elhelyezve e kisvárosban. Az egész községnek tábor kinézése volt. Még a kutak vizét is fenékig kifogyasztotta a roppant embertömeg. Ma reggel vonultak el innen zeneszó mellett a nagy hadgyakorlatokra Balassagyarmat felé, hol a király főhadiszállása van. Fényes élet, de rabszolgaélet, melyet bizony kevéssé enyhít annak tudata, hogy a nemzet védelméért történik, s éppen nem méltányol a nép, mely annak különböző terheit viseli. Szegény katonáink a lerogyásig kimerítő gyakorlás közben még éjjeli szállást is erőszakkal voltak kénytelenek kicsikarni néhol a magyar községektől.