Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

A társaság rendesen zajtalan. Nem mondhatnám, hogy nyomott kedélyű, de eleven társalgás, kivált komoly tárgyakról, nemigen folyt. A politika, mint hallom, pláne ki van zárva. A legközelebbi alkalommal kérdeztem Darányi minisztert: mi fog történni az oláhcigányok rendbeszedésével? Nem tudta. Én azt mondtam, legcélszerűbb lenne a pontosan összeírandó egész tömeget a megyék közt aránylagosan beosztani úgy, hogy egy községbe négy-öt egyénnél több ne jusson. Ezt a csoportot a község és a megyei hatóság felelős felügyelete alá helyezni úgy, hogy községi engedély nélkül egy cigány se húzhassa ki lábát a községből. Az elhelyezés egymástól minél távolabb eső községekbe történnék. Annak részleteiről a megye szabályrendeletileg gondoskodnék. - Mindnyájan helyeselték. Különöfsen] Kállay ny. főispán és Tarkovics J. ny. államtitkár nyilvánították, hogy ők is éppen így gondolták. Míg ebéd után a kocsira várakoztam, Vay Sándor báróval találkoztam. Beszélgettünk egy ideig különböző családi és egyéb tárgyakról. O már a jövő héten távozik. Oly kijelentéssel váltunk el, ő Tátralomnic felé, én Széplak felé, hogy még találkozunk. Tegnap megküldte nekem H. Zoltán azon beszédét, melyet Kézsmárkon f. hó 22-én az ő érettségi vizsgájának ötven éves évfordulója alkalmából egy kis jubiláris találkozási ünnepélyen tartott, ezer korona alapítványt tevén boldogult egyetlen fia nevére és emlékére a gimnázium tápintézete javára. A beszédnek legfontosabb része s egyedüli értéke maga az alapítvány. Válaszolok neki Lucsivnára anélkül, hogy ezt a szigorú kritikát hangoztatnám. Tátraszéplak 1907. július 29. Jelentéktelen, unalmas, álmos nap. Borús, esőre hajlandó. Ez éjjel esett is. Ilyen nyomasztó levegőben elhagyja az embert a kedély elevensége. Semmi foglalkozáshoz vagy időtöltéshez nincs kedvünk. A tegnapi ebéd és túlságosan erőltetett séták után nyugtalan éjszakám volt. Annak következtében a bágyadtság még nappalra is kiterjedt. Tegnap V. Pali írt néhány sort Szentpéterről. Mindnyájan tűrhető, jó állapotban vannak, de az aratás némelyeknél - őnála is - rendkívül rosszul ütött ki. Félni lehet a jövőtől. Tátraszéplak 1907. július 30. Ez itt az első igazán nyári meleg nap. A felsőkabát már tűrhetetlen. Az erdők ontják már azt a kedves fenyő-illatot, melyet szájunkat is kitátva szívunk tüdőnkbe. Egy órai sétát tettem a hegyen. Egészen kimelegedve tértem haza. Ez a meleg nap aztán felkölti a régibb évek szép emlékeit: óh, akkor sokkal szebb volt itt a környezet, a természet, a növényzet, füvek, virágok, a felhők, az égbolt! És az én kedélyem elevenebb, szellemem munkára képesebb, Múzsám kegyelmesebb! Most hiába erőlködöm. Nem bírok egy gondolathoz, egy kis hangulathoz jutni. Ha van is akkor megragadni méltó ötletem, képtelen vagyok azt megfelelő szavakba vagy